Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
104 Megállapítom, hogy az Országgyűlés 100 igen szavazattal, 83 ellenében, 23 tartózkodás mellett az államtitkári választ nem fogadta el, ezért az interpellációt vizsgálatra kiadom a környezetv édelmi bizottságnak. Dr. Fáklya Csaba, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez A betegek gyógyszerhez jutásáról címmel. Átadom a szót Fáklya Csaba képviselőtársunknak. Interpelláció: Dr. Fáklya Csab a (SZDSZ) - a népjóléti miniszterhez - A betegek gyógyszerhez jutásáról címmel FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Körzetemben a betegek panaszkodnak, hogy a receptre felírt gyó gyszereket nagyon nehezen tudják kiváltani: olykor falvakat, távoli városokat bejárva sem kapják meg, és sokszor éppen a legegyszerűbbet, a legolcsóbbat a legnehezebb beszerezni. Különbség van az állami és a magángyógyszertárak között is: míg az előbbiekbe n rendszerint tetemes a hiánycikklista, addig a magángyógyszertárakban - már ahol van ilyen - általában csaknem minden kapható. Ez az ellentét egyre élesebbé válik. Drága, külföldi gyártmányú gyógyszerhez szinte könnyebb hozzájutni, mint megkapni az ugyanc sak hatásos, olcsóbb magyar terméket. A szűken rendelkezésre álló gyógyszer nagyobbik része a területi elosztást figyelmen kívül hagyva a mintegy 1200 magángyógyszertárba jut, s csak a maradékon osztozik a gyógyszertári központokhoz tartozó 1300 gyógyszer tár. A jól fizetett ügynökhálózattal dolgozó külföldi gyógyszergyárak drága termékei, persze, mindenhová eljutnak. Hogyan állhatott elő ez a helyzet? Népjóléti miniszteri rendelet szerint egy cég gyógyszernagykereskedelmi tevékenysége keretében közvetlenü l a beteg, illetőleg a lakosság részére terméket nem szolgáltathat ki. A miniszter úr mégis körülbelül tucatnyi engedélyt adott ki megyei gyógyszertári központoknak, holott ezeknek kizárólagos feladata az állami gyógyszertárak gyógyszerrel való ellátása. E zekkel az engedélyekkel pedig már lehetővé teszi, sőt, legalizálja azt a gyakorlatot, hogy a központok alá tartozó gyógyszertárak rendeléseire a raktár fittyet hányjon - pedig hát az állami gyógyszertár máshonnan nem rendelhet, és erről az itt dolgozó gyóg yszerész természetesen nem tehet. Az a tény, hogy egyes gyógyszertári központok - teljesen szabálytalanul - már 1991 óta nagykereskedelmi tevékenységet folytatnak, gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a megyei raktárakba beérkező gyógyszerkészlet nem a megy ei állami hálózat gyógyszertáraiba kerül, hanem élelmes magángyógyszerészek elhappolják, és akár az ország más részén lévő magángyógyszertár választékát gazdagítja. Így már könnyebben érthető, hogy a magángyógyszertárakban ritkán van hiánycikk. Mondhatnánk azt: szomorú, hogy ez így van, de mi köze ehhez a miniszter úrnak? A választ a jelenleg hatályos egészségügyi törvény mondja ki: "A gyógyszerszükséglet biztosításáért a népjóléti miniszter és az ágazati miniszter felelős." "A gyógyszertárak és a gyógyszer raktárak kötelező készleteinek mértékét a pénzügyminiszterrel egyetértésben, a népjóléti miniszter határozza meg." "A törvény végrehajtására vonatkozó szabályokat a népjóléti miniszter állapítja meg." A törvényben előírt gyógyszerszükséglet biztosításáért fennálló népjóléti miniszteri felelősség mulasztásán kívül ez a tisztességtelen versenyhez való miniszteri hozzájárulás kérdését is felveti. Ezen szabálytalanság eredménye az, hogy a gyógyszerész a gyógyszerész ellen, a lakosság pedig az állami gyógyszertá rakban dolgozó gyógyszerészek ellen fordul. A beteg ember pedig kiszolgáltatott: költséges utazásokra és más többletkiadásokra kényszerül. Ez a jelenség különösen azokon a helyeken szembetűnő, ahol a gyógyszertári központ vezetői magángyógyszertárakban any agilag érdekeltek. Ezek alapján kérdezem a tisztelt miniszter urat:
