Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SESZTÁK LÁSZLÓ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1028 így lassan eljutunk oda, hogy kialakul egy végleges, a demokráciának megfelelő, a demokratikus működésnek megfelelő Házszabály, amely — most is hangsúlyozom — szükségesnek tartom, hogy két pilléren nyugodjék, az egyik az írott, a másik pedig az íratlan, de mindenki által elfogadott sza bályozások. Nem hiszek abban, hogy a hátralévő időszakban még mi tudunk egy teljesen új Házszabályt létrehozni. Ezért a mostani csomagot föltétlenül szükségesnek tartom, hogy a hátralévő időszakban és az új Parlament részére könnyebbségeket jelentsen, hogy az általunk megszenvedett problémák az új Házat már ne sújtsák. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy az elfogadás után — azt, amit Tölgyessy Péter vagy más ellenzéki képviselők is felvetettek — újra átgondoljuk, az ügyrendi bizottság esetleg úgy hozza a Ház elé, hogy az nem erre a Házra, de a következő Házra már alkalmazható legyen. Itt különösen arra gondolok, amit Katona képviselőtársam a frakcióalakításokkal kapcsolatban és a frakciókról elmondott. Röviden szeretnék egypár dologra kitérni konkrétan a módosítással kapcsolatban. A Kereszténydemokrata Néppárt teljesen egyetért azzal, hogy az elnök, a mindenkori elnök jogköre és ezzel felelőssége is megnő, mert ezáltal sok vitás kérdést le lehet zárni. Ugyanakkor az új Házszabály szerint felértékelődik a frakciók tevékenysége is, és az egyéni képviselő helyett a közös, a frakciómunka kap nagyobb hangsúlyt. Konkrétan ki szeretnék térni arra a módosításra, amely a frakcióalakítást 15 főben állapítja meg. Ért bennünket már az a vád, hogy az ügyrendi bizottsá g ezt éppen az adott aktualitásnak megfelelően próbálta így csűrnicsavarni. Nem, képviselőtársaim, ennek az a lényege, hogy a 15 fős létszám a választási küszöbbel körülbelül megegyezik, és így van paritásban a választási küszöb és a legkisebb létszám, am ellyel frakciót lehet alakítani. (17.50) A másik ilyen sokat vitatott kérdés a napirend előtti felszólalás. Ezek a napirend előtti felszólalások zömmel — szerény véleményem szerint — nem váltak a hároméves parlamenti működés dicsőségévé, és ebben mindkét o ldalon, beleértve saját frakciómat is, történtek olyan felszólalások, amelyeket helyeselni egyáltalán nem tudok. Ezért igenis szükséges, hogy ezt komoly keretek közé és komoly szabályokkal megpróbáljuk visszaszorítani. Ugyan az elmúlt időszakban volt egy k ezdeményezés, hogy csak a frakciók felhatalmazása alapján szólhatnak hozzá a képviselők, de ez devalválódott, mert ott állt mellette az a kibúvó, az a kiskapu is, hogy a Ház a frakció támogatását nem bíró képviselőnek is megadhatta a felszólalás jogát. És képviselőtársaink sokszor, különböző meggondolások alapján, szimpátia vagy más egyéb dolgok miatt megadták a képviselőknek a felszólalást és ezáltal kivonták a talajt a frakcióvezetők döntésének szigora alól, mert akár megadta a frakció, akár nem, a tiszte lt Ház felülbírálta és megadta a felszólalási jogot. A furcsa csak az volt, hogy utána azok a képviselőtársaim, akik Xnek, Znek és ebből következően — erkölcsi kényszer alatt — Ynak is kénytelenek voltak megadni a felszólalás jogát, ők berzenkedtek legj obban, hogy a parlamenti munka áll, egy helyben topog, az érdemi munka helyett a saját lejáratásunk, szófecsérlés folyik. Remélem, hogy ez a következő időszakokban meg fog szűnni, ami saját magunk önbecsülését is nagyban elő fogja segíteni. Ugyanez a kérdé skör felmerül a módosító javaslatok tömkelegénél. Tény és való, hogy mi, kormánypártiak szép számmal árasztjuk el a beérkezett törvényjavaslatot módosítással, de azért azt hiszem, hogy az ellenzék sem marad le ezen a területen, és néha olyan módosító javas latok születnek, amelyeket egy jó Parlamentben nem is illenék beterjeszteni. Ezekre meg kell találnunk azt a szűrőt mindkét oldal részéről, hogy ezek a munkát ne hátráltassák, és pláne a választási hadjárat közeledtével az önmutogatás lehetősége megszűnjék vagy legalábbis korlátozódjék. Ugyanez a helyzet és nagyon egyetértünk azzal, hogy csak azok a törvényjavaslatok kerülhetnek a Ház elé, amelyeket az illetékes bizottság támogat. Az elmúlt időszakban születtek olyan
