Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - Döntés interpellációra adott írásbeli válaszról: Dr. Pap János (FIDESZ) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez intézett, A veszélyes hulladék égetése és… címmel benyújtott interpellációjára adott környezetvédelmi és területfejlesztési m... - ELNÖK (Vörös Vince): - TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
995 Döntés interpellációra adott írásbeli válaszról: Dr. Pap János (FIDESZ) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez intézett, A veszélyes hulladék égetése és… címmel benyújtott interpellációjára adott környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter írásbeli válasza ELNÖK (Vörös Vince) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Pap János, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője interpellá ciót nyújtott be a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez A veszélyes hulladék égetése és… címmel. A miniszter úr írásbeli válaszát 9361es számon kapták kézhez képviselőtársaink. Megkérdezem Tarján Lászlóné államtitkár aszszonyt, kívánjae sz óbelileg kiegészíteni az írásban megadott választ. (Igen.) Igen. Átadom a szót államtitkár asszonynak. TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje m eg, hogy nagyon röviden kiegészítsem az írásban megküldött választ. Az interpelláció és a Garéban létesítendő hulladékégető kapcsán ugyanis úgy gondolom, hogy érdemes egy kis visszatekintést tenni, amelyből tanulságokat is levonhatunk. A Budapesti Vegyiműv ek 19681987 között gyártott tetraklórbenzolt. Ebből a gyártásból ipari veszélyes hulladék került ki. Ezt a hulladékot eredetileg a gyár budapesti telephelyén tárolták, majd különböző állami hatóságok és intézmények javaslatára kijelölték a garéi tároló helyet. Az engedélyezett tervek alapján 19801987 közötti időszakban mintegy 63000 hordó lett Garéban elhelyezve. 1987ben megszűnt a tetraklórbenzolgyártás, és bár a vállalat a hatósági előírásoknak megfelelően járt el, mégis jelentős környezetszennyezés nek lehetünk tanúi. Ennek okát alapvetően két dologban kereshetjük. Egyrészt vízáteresztőképességgel jellemzett egybefüggő agyagréteget jelöltek ki, és nem írtak elő külön műszaki védelmet. Tehát ez az egyik ok. A klórozott szénhidrogének és a víz kölcsön hatása köztudottan jelentősen eltér egymástól. Tehát az agyag mint szigetelőréteg ilyen vonatkozásban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A másik probléma a lerakott hordók földdel történő takarása volt, amely elősegítette a korróziót és a hordók ki lyukadását. A kialakult helyzet felszámolására az elsőfokú környezetvédelmi hatóság kötelezte a gyárat. A vállalat megbízásából a Transdanubia Kft. nemzetközi tenderpályázatot írt ki, és egy hulladékégetőmű külföldi tőkével történő létesítését kezdeményez te. Megítélésem szerint előnyösebb lett volna a probléma felszámolására kiírni a pályázatot, azonban az ügy kapcsán is néhány tényre rá kell irányítanom a figyelmet. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium nem beruházó. Kompetenciája a terüle tileg illetékes szerveken keresztül az engedélyezéshez szükséges szakhatósági állásfoglalás kiadására és az ehhez szükséges vizsgálatok elvégeztetésére terjed csupán ki. Természetesen alapvető feladata a környezetvédelmi hatóságnak a környezetszennyezés ok ozta helyzet felszámolására tett intézkedés, anélkül, hogy előírná, mely vállalkozó legyen a kivitelező. Az égetőmű felülméretezett kapacitása ugyanakkor azt a félelmet is keltheti, hogy a vállalkozó import veszélyes hulladék bérártalmatlanítására is számí t.
