Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
976 A mostani törvényjavaslaton belül rendkívül fontos kérdés az, hogy az elítéltek emberi jogainak a gyakorlásához ez a törvényjavaslat újabb garanciákat, újabb lehetőségeket biztosít. Az elítélt jogainak ez a kiterjesztése rendkívül fontos, de rendkívül fonto s az is, hogy általánossá válik a bírósági jogorvoslat lehetősége azokban a kérdésekben, amelyek az elítéltnek a jogait korlátozzák. Ez új, ez a bírósági eljárás lehetővé, sőt kötelezővé teszi azt, hogy az elítéltet a büntetésvégrehajtási bíró meghallgass a, ha bizonyítást folytat le, abban az esetben pedig biztosítani kell a tárgyalás megtartását, és ezen belül lehetőséget kell adni az ügyésznek és a védőnek is a részvételre. Ugyancsak nagyon fontos újdonság, hogy ezekkel a döntésekkel szemben - az eddigi törvényerejű rendelettel szemben - jogorvoslatot is biztosít a mostani törvényjavaslat. Ezzel az eddigi büntetésvégrehajtási törvényerejű rendeletet az Alkotmánnyal összhangba hozza, hiszen az Alkotmány kötelezően előírja a jogorvoslat lehetőségét ilyen k érdésekben is természetesen. A büntetésvégrehajtási bírák jogainak és természetesen az elítéltek jogainak a bővítése együtt jár azzal, hogy a büntetésvégrehajtási bíráknak a feladatai is nagymértékben megnövekednek. Itt kénytelen vagyok felhívni a figyel met arra, hogy az Országgyűlés több olyan törvényt hozott, amely a bírósági jogorvoslati lehetőségeket bővítette, időnként nagymértékben bővítette. Természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezeket a javaslatokat elvben mindig támogattuk, hiszen egyetértünk azzal, hogy ezekben a kérdésekben a bírósági jogorvoslatot biztosítani kell. Sajnos azonban meg kell jegyeznem, hogy több ilyen törvénynél a gyakorlati megvalósítás időnként zökkenőkkel járt vagy még jár most is. Hivatkozom többek között a Mun ka Törvénykönyvével kapcsolatos bírósági jogkörbővítésre, gondolok a csődtörvénnyel kapcsolatos eljárásokra, és még folytathatnám. Mivel a büntetésvégrehajtási bíráknak a feladatköre lényegesen megnő, és nem közömbös, hogy é ppen az emberi jogok védelme érdekében előreláthatólag rövid határidőkön belül kell dönteniük, a tárgyi és a személyi feltételeket ezekhez a megnövekedett feltételekhez mindenképpen biztosítani kell. Ebben a körben az Igazságügyi Minisztérium képviselőihez kérdést intéztem az alkotmányügyi bizottság tárgyalásán, a törvényjavaslatnak az ottani megvitatásán, megnyugtató feleletet, sajnos, ebben a kérdésben nem kaptam. Ezért az igazságügyminiszter úr figyelmét ismételten felhívjuk erre a kérdésre, hogy ez a t örvény valójában akkor fog működni, hogyha ezek a személyi és tárgyi feltételek ezekhez a rövid határidőkhöz és ezekhez a megnövekedett feladatokhoz biztosítva lesznek. Néhány konkrét kérdésről szeretnék beszélni. Ketten már foglalkoztak az első módosító i ndítvánnyal, amely az anyanyelv használatának az alkotmányos joga körében tartalmaz egy módosítást. Ezt az indítványt Szájer József terjesztette elő. Az alkotmányügyi bizottság többsége ezt a módosító indítványt támogatta. Az eddig elhangzottakkal ellentét esen a Parlament figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy az alkotmányügyi bizottság többségi döntését lehetőség szerint támogassák, ugyanis az elhangzott érvek nem ölelték föl ennek a körnek az egészét. (12.20) Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy az elítélt, a saját jól felfogott érdekében, minden valószínűség szerint azt fogja mondani, hogy érti azt a nyelvet, ha valóban érti. A jogairól fogják ugyanis tájékoztatni, és az ő szempontjából nem közömbös, hogy ezt a tájékoztatást mikor kapja meg. Azt hiszem, ezért nehéz elképzelni, hogy a saját jogaival ellentétesen, csak valamiféle elhúzásra vagy visszaélésre számítva azt mondja, hogy azon a nyelven nem tud megfelelő szinten beszélni, ha éppen a saját jogairól kívánnák őt tájékoztatni. Ezért - Kiss Gy örgy javaslatával ellentétesen - azt kérjük, hogy ezt az első módosító indítványt az Országgyűlés támogassa. Vita volt azon is, hogy a magánelzárással kapcsolatos bírósági döntés jogorvoslati határideje menynyi legyen. Módosító indítvány került előterjeszt ésre, amely szerint ez a határidő rövid legyen: három nap, és ne öt nap. Ennek az indoka az, hogy ez az intézkedés egyrészt súlyosan korlátozza az elítélt személyiségi jogait, tehát indokolt a megfelelő garancia biztosítása, másrészt ennek a jogorvoslati k érelemnek nincsen halasztó hatálya. Azt hiszem, hogy ha egyik oldalról a mérleg serpenyőjében nagyon nyomatékos emberi jogok vannak, tehát az elítélt személyiségi jogai, és a
