Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
96 A Parlament már a múlt évben döntött, hogy a gyógyszertár i központok és a gyógyszertárak állami tulajdonban vannak, tehát innen tisztán privatizálni lehetne. A Magyar Gyógyszerészkamara által teljesen kidolgozott privatizációs lebonyolítási programmal rendelkezünk, mely a gyógyszerellátás zavartalanságát, javítá sát célozza meg, gondolva a kistelepülések esetleges ráfizetéses patikáira is. E program szerint nemcsak a ráfizetéses patikák maradnának meg a privatizáció után részmunkaidőben, hanem fiókgyógyszertárak százai jönnének létre azokon a településeken, ahol s em a szocialista világban, sem a háború előtti világban nem volt patika. Országosan egységes, minden megyében egyszerre kezdődő privatizációt akar a magyar gyógyszerésztársadalom többsége a betegek érdekében. Kérdezem a miniszter urat: 1. Meddig húzódik m ég a patikák magánkézbe adása? Két és fél évi várakozás után konkrét időmegjelölést kérek, legalább havit, vagy legalább tudjuk azt, hogy ez év melyik negyedévében történik meg. A második kérdésem: figyelembe veszie az Állami Vagyonügynökség a gyógyszerés zkamara által kidolgozott, a gyógyszerészek többsége által megszavazott privatizációs programot, mert ez a betegek érdekeit szolgálná? Ezt kérdezem 4000 bizonytalanságban lévő gyógyszerész nevében és a betegek érdekében. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter urat, a kérdésre adja meg a választ. Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter válasza SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőhá z! Tisztelt Képviselőtársam! Az első mondatom az, hogy azzal a helyzetleírással, amit Pesti Ferenc adott, teljes mértékben egyetértek a gyógyszertárak területén kialakult helyzetről, és ezeket a kérdéseket, amelyek a jogos aggodalmakat tükrözik, az önkormá nyzatoknak és a megyei önkormányzatok szövetségének kell feltennie, mert ők idézték elő azt a helyzetet, amivel meglehetősen patthelyzet alakult ki a gyógyszertárak tekintetében. Tény az, hogy mind a szolgáltatások színvonala a gyógyszertárakban, ebből köv etkezően a gyógyszertárak értéke és értékesítési lehetősége, magyarul, túlélési lehetősége az elmúlt időszakban nem javult, hiszen mellette felnő egy új szektor, ami egyik oldalról örvendetes, de a másik oldalról elveszi a lehetőséget azok elől, akik tulaj donképpen lehetőséggel rendelkeztek volna. Az Állami Vagyonügynökség az elmúlt év elején kezdte meg ennek a programnak a kidolgozását, együttműködve a gyógyszerészkamarával, és azt gondolom, hogy néhány nem túl lényeges kérdést leszámítva, teljes egyetérté sre jutottak a lebonyolítás módjában. Ennek az a lényege, hogy a korábbi, megyére települt struktúrák felbontását kell elvégezni, a megyei gyógyszertári központokról le kell választani a patikákat, a patikákat önállóan kell privatizálni, a gyógyszertári kö zpontok pedig mint nagykereskedők - és egymással versengő nagykereskedők - kell, hogy a piacon legyenek. Sajnálatos, hogy ez a lépéssorozat olyan jogi viták álcája alá került, amivel kapcsolatban tulajdonképpen azt gondolom, hogy politikai indokok és polit ikai szándékok húzódnak meg amögött, hogy néhány megyei önkormányzat jelenleg abban a helyzetben van, hogy meg tudja akadályozni ezeknek a lépéseknek a megtételét. Pedig szükség van arra, hogy a jelenlegi önkormányzati tulajdonosi struktúra helyén a megyeh atárokat túllépő szerveződése alakuljon ki a gyógyszertári nagykereskedelemnek is és a kiskereskedelemnek is. Szükség van arra is, hogy a patikák ne a megyei nagykereskedő monopolhelyzetének a szerkezetében maradjanak.
