Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
882 Hetedszer: Az alap vető rendelkezések között a kulturális autonómia mint a kisebbségi identitás kifejezésének és megőrzésének törvényben rögzített eszköze szerepel. A részletszabályok hivatottak itt is arra, hogy mindezt lehetetlenné tegyék, mert a jogszabálytervezet az auto nómia gyakorlását a kisebbségi önkormányzatokhoz köti, amelyek a megalakítási szabályok miatt csekély számban jönnek majd létre, és ahol létrejönnek, a települési önkormányzat akaratából hozzájuk fűződő felelősséggel és a többségi önkormányzat vagyonából k iszakított vagyoni háttérrel. A települési önkormányzatok költségvetési helyzete kizárja az ehhez szükséges nagyvonalúságot. Nyolcadszor: Ahol az állami feladat vagy felelősség fogalmazódik meg, ott a kodifikátorok a jog számára értelmezhetetlen kifejezése ket használnak [43. § (1) (2) bekezdés, 44. § (4) bekezdés, 48. §]. Példaként szeretném említeni a 43. § (2) bekezdését, ahol a jogalkotó azt fogalmazza meg: a cigányetnikum iskolázottságbeli hátrányainak csökkentése, felszámolása érdekében sajátos oktatás i feltételeket kell teremteni. Értelmezhetetlen számunkra ez a mondat; kinek, mikor, mikorra, kié a felelősség és így tovább. A kulturális autonómia gyakorolhatósága többségi döntéstől függ, mert kereteit a helyi lehetőségek határozzák meg a 44. § (3) beke zdése szerint. Vagyis ha nincs megfelelő gazdasági, személyi és egyéb feltétel a helyi települési önkormányzatokban, akkor a kulturális autonómia gyakorolhatósága - mint ilyen - nem létezik. A kisebbségi joggyakorlás anyagi hátterét két forrás biztosítja: a költségvetési támogatás és a települési önkormányzat által a kisebbségi önkormányzatnak átadott vagyon. Mindkettő a nem autonóm, nem köztestületi és nem kisebbségi önkormányzatok létezéséhez kapcsolódik. Mindkettő adomány és esetleges, kizárólag többségi jóakarattól függ, és a mindenkor elosztható javak bőségétől vagy hiányától. Mivel a bőség nálunk eléggé ismeretlen fogalom, csak belegondolnunk kell következményeibe. A Kormány kisebbségi törvénytervezete a következő alkotói szándékot bizonyítja. Az által ános szabályok széles körű jogokat, deklarációkat biztosítanak a kisebbségeknek, de nem kötelezik a hatalmat és a többséget semmire. A kisebbségi joggyakorlás intézménye a fenti módon szabályozott kisebbségi önkormányzat legyen, mert azt mint új jogintézmé nyt e törvény formálhatja, szemben az egyesületi törvény alapján már szabályozott és működő társadalmi szervezetekkel. A kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó létrehozás és működési szabályok egyrészt minimálisra redukálják a kialakítható testületek számát , másrészt a többségi önkormányzat szolgáivá teszik azokat, azaz a kisebbségi joggyakorlás intézményeiként a kisebbségi társadalmi szervezetektől a jog- és érdekérvényesítés, az identitás kifejezése és őrzése, azaz a kisebbségi lét kifejeződése egy önállót lan, jogosítványok nélküli, nem legitim és feltételek, garanciák nélkül működő, tehát a jelenlegi kisebbségi szervezeteknél is kiszolgáltatottabb, életképtelenebb, befolyásolhatóbb és ellenőrizhetőbb szervezetrendszer feladatává válik. Ismerve a magyarorsz ági kisebbségek gazdasági, kulturális, társadalmi, szociológiai, demográfiai, politikai helyzetét, kijelenthető: a törvény alapvetően a magyarországi roma kisebbség érdekei, szükségletei ellen van alkotva. A kérdés tehát az, hogy még ebben az é vben gondoljae a kormányzat, hogy törvényt alkot, hogy olyan törvényt akare alkotni, amely a kisebbségi kerekasztal, a kisebbségek igényeit, akaratát figyelembe veszi, vagy pedig egy több hónapos, akár többéves huzavona után vagy azt mellőzve egy rossz t örvényt fogadunk el. Én nagyon bízom abban, hogy nem ez fog történni. A jelenlegi állapotában ez a kisebbségi törvénytervezet elfogadhatatlan. Olyan viszonyokat, olyan helyzeteket teremt, melyek alapvetően diszfunkcionális mechanizmusokat indítanának el a magyar társadalomban, egymásnak uszítanák a többséget és a kisebbséget, amire semmi szükség nincs. Főképp ebben a helyzetben, amelyben ma KeletKözépEurópában kisebbségek és többségek egymással együtt élnek.
