Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
880 törvény megalkotása, hogy teljesítési és pénzügyi garanciák ne vonatkozzanak már a jelen kormányzatra. Ennek ellenére Strasbourgban és Brüsszelben az elismerések bezsebelése után kodifikációs munkálatok címén a s zínfalak mögött a kisebbségek részvétele és informálása nélkül - vagy éppen ezért - kicserélték ezt a törvénytervezetet. Szólnom kell arról a törvénytervezetről, amit 1992. február 6án elfogadott a Kormány. Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter úr ny ilatkozta is, hogy ezt változtatások nélkül óhajtják a Parlament elé terjeszteni. Ez a kisebbségi törvénytervezet súlyosan korlátozta jogaikban a kisebbségeket, elsősorban a cigányságot. Csak emlékeztetőül szeretném a 9. § (3) bekezdését idézni: "Megfelelő személyi, gazdasági és egyéb feltételek esetén ugyanezen jogok - mármint a nemzeti kisebbségi jogok - a cigányságot is megilletik." Ez azt jelenti a mi értelmezésünk szerint, hogy ha Magyarország gazdaságilag erős lesz, ha megfelelő személyi feltételek le sznek, például a cigány értelmiség saját hajánál fogva kihúzza magát a sárból, és ha egyébként még a jótékonykodó állam úgy gondolja, akkor a cigányság is rendelkezik nemzeti kisebbségi jogokkal. Fájdalmas arculcsapás volt ez a rendszerváltozás demokratiku s kormányától. A kisebbségi kerekasztal, a Roma Parlament hangos tiltakozása és néhány csöndes kormánypárti szakértő botrányt jósló figyelemfelhívásának köszönhetően a Kormány - bár, mint említettem, határozatot hozott saját törvénytervezetének Parlament e lé való terjesztéséről - döntését visszavonta és ismét egyeztető tárgyalásokba bocsátkozott. 1992 áprilisáról van szó. A kerekasztal a tárgyalási napok számát az új konszenzus kialakításához eleve kevésnek tartotta; ha jól emlékszem, összesen 28 órát tárgy altak és csak az első három fejezet tárgyalására volt elegendő az idő, kilencre nem, többek között a kisebbségi önkormányzatok, a kulturális autonómia, a garanciák és a finanszírozás kérdésének tárgyalására sem adtak lehetőséget. Új tárgyalási napok helyet t a kerekasztal levelet kapott a tárca nélküli miniszter úrtól, aki biztosította a kerekasztalt véleményének maximális figyelembevételéről, illetőleg utalt a kerekasztal további részvételi lehetőségére is. Az ígéretek helyett azonban a Kormány szeptemberbe n a Parlament elé terjesztette a tárgyalt törvénytervezetet. A kisebbségek a tervezet tartalmát csak az előterjesztéssel egyidejűleg ismerhették meg. Érdekes momentum történt, amikor a múlt év végén az általános vita megszakadt. Az Európa Tanács kisebbségi bizottságához utalta a Kormány a törvénytervezetet normakontrollra, és nem tudok olyan más törvényről, amely hasonló sorsot élt volna át, az Európa Tanács - mondjuk - rossz véleménye, vagy nemleges válasza esetén nem tudom, hogyan folytattuk volna a kiseb bségi törvénytervezet tárgyalását. Elképzelhető, hogy ugyanilyen formában és tartalommal. Nézzük meg tehát, hogy milyen törvényt akart a Kormány, és milyen törvényt nem szeretne, nem akar a kisebbségi kerekasztal, köztük a magyarországi Roma Parlament. Elő ször is: a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény Parlament előtti tervezete a kisebbségi jogokat nem a kisebbségi létből származtatja, hanem adományként kezeli. A preambulumban a törvényhozó testület a mögötte álló többség nevében közjogi s tátussal megteremti a kisebbségeket, beemeli tagjait és közösségeit a jogállamiság keretei közé. A kisebbségek tehát a törvény, azaz a többségi akarat által vannak. A kisebbségi jogok jogi szabályozásával e jogok korlátok közé kerülnek, adagolva, méricskél ve vannak a jótékony többség jogszabályban korlátozott adományai. Ezzel szemben a jogszabály ereje ahhoz lenne szükséges, hogy a jogérvényesülést szolgálja. Mert álláspontunk szerint a kisebbségi jog a kisebbségi létből fakadó természetes jog van! A jogérv ényesülésnek pedig kötelező erejével, kikényszeríthetőségével, szankcionálhatóságával és garanciáival kell megfelelnie. Másodszor: a törvénytervezet alapvető rendelkezéseiben a kisebbségek egyéni és közösségi jogairól szóló fejezetekben megfogalmazott vagy adományozott jogosítványok, deklarációk