Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
872 ismérvek folytán a társadalom nagy csoportjaitól. A hangsúly a közösségi jogok keletkezésén van. Miért emelem ezt külön ki? Azért, mert nem teljes az összhang a törvény 3. §ának és preambulumának szóhasználata között, a következetlenség viszont elvi tartalomnak is felfogható. A 3. § a nemzeti önazonossághoz való jogot minden kétértelműség kizárásával, közösségeket is megillető - ismétlem: megillető , alapvető emberi jognak ismeri, nagyon helyesen el. Ugyanakkor a preambulum egyik pontján az olvasható, hogy az Országgyűlés azért, mert a nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők, szükségesnek és indokoltnak tartja, hogy számukra külön törvényben jogokat biztosítson. Mi itt a probléma? Az, h ogyha egyszer az önazonossághoz való jog egyént és közösséget egyaránt megillető emberi jog, ha tehát önmagukban léteznek egyéni és közösségi jogok, akkor az Országgyűlésnek magukat e jogokat nem kell külön biztosítani, mert ilyen formula fenntartása azt a látszatot keltheti, mintha a Parlament maga adná nagy kegyesen azokat, holott más helyen elismeri a jogoknak az Országgyűlés intézkedésétől is független létezését. A törvénytervezet egésze, annak szelleme egyébként a létező jogok részletezése és összefogl alása, illetőleg érvényesíthetőségük módjának szabályozása. Következésképpen a preambulum vitatott helyének is azt kellene kifejeznie, hogy az Országgyűlés a kisebbségi jogokat és érvényesítésük módjait külön törvényben összegezi és részletezi. És nem csup án azért, mert a nemzeti és etnikai kisebbségek is államalkotó tényezők. Tisztelt Országgyűlés! Az egyéni emberi jogok érvényesítésének is vannak ésszerű korlátai. Már ebből is következik, hogy parttalanná a közösségi jogok sem tágíthatók, parttalanoknak n em értelmezhetők. Ezért e jogok érvényesítése ugyancsak feltételhez kötött. E feltétel abban foglalható össze, hogy a jog érvényesítése nem ütközhet más közösségek érdekeibe. Ebből a szempontból tekintetbe kell venni, hogy a közösségi jog nem lépheti át az t a határt, amelyen túl már megbontaná az igazgatás egységét és veszélyeztetné a különféle hatalmi ágak, illetőleg tényezők normális működését. A másik szempont az, hogy a jogok gyakorlati alkalmazása nem terjedhet oly messzire, ahol már akkora anyagi ráfo rdítást igényel az országtól, amekkorát az nem vagy csak a többség jogos érdekeinek jogtalan sérelme árán viselhetne el. A küszöbnek, az "eddig igen, tovább azonban nem"nek a megtalálása nem könnyű feladat. Aligha véletlen, hogy e téma egyike azoknak a ké rdéseknek, amelyeknek megoldását illetően nézetkülönbségek tapasztalhatók nemcsak pártok, de az egyes nemzeti kisebbségek között is. Csak remélhető, hogy a véleményeltéréseket bölcs kompromisszummal sikerül annak a hatpárti munkacsoportnak megszüntetnie, a mely a törvényjavaslat vitát okozó egyéb részeit illetően is keresi a megállapodást, és kidolgozandó javaslatait egyetértésben tárja majd a törvényhozás elé. Tisztelt képviselőtársaim! Ábrándokba ringatnánk magunkat, ha feltételeznénk, hogy a jelen tárgyba n alkotható olyan törvény, amely minden részletében kielégíti a többség és a kisebbség minden egyedét. Olyant azonban hitem szerint tud hozni ez a Ház, amely mindenki számára elfogadható. Ehhez azonban a többség részéről önkorlátozó belátásra, a kisebbség oldaláról mérsékletre van szükség. Szeretném remélni, hogy az érintett felek nem lesznek ezek híján. És azt is, hogy nem akadnak honfitársaink között, akik vagy túlzott engedékenységben marasztalják majd el az Országgyűlést vagy a kisebbségellenesség bélye gét sütik e Házra vagy a Kormányra csak azért, mert egyik vagy másik részletet a törvény nem - vagy nem mindenben - az ő eredeti elképzeléseikkel egybehangzóan szabályoz. Ha sikerül olyan törvényben megegyeznünk, amely bár mindenkit nem is tökéletesen elég ít ki, de mindenki számára elfogadható, akkor már nagyot tettünk. Én bízom benne, hogy ennek a kívülről és belülről újra meg újra nacionalistának mocskolt népnek az Országgyűlése kész ilyen törvény megalkotására. Mintát senkinek sem adhatunk, nem is akarun k adni. Példát viszont szolgáltathatunk mások számára is, olyan példát, amely egyszersmind méltó válasz Marosvásárhelyre, Kórógyra és
