Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
870 A honos megjelölés helyére lépő őshonos és nem őshonos fogalmak egyértelmű eligazítást nyújtanak a törvény alkalmazásához. Lehetővé válik, hogy azok is egy adott kisebbség tagjainak vallhassák magukat, akik nem ismerik a kisebbségnek csupán egy részé hez kötődő nyelvet. Ennek mindenekelőtt a cigányság számára van jelentősége. Végül: feleslegessé válik a taxáció, azaz a kisebbségek név szerint történő felsorolása, hiszen az érintettek az 1920as népszámlálás adatai alapján minden további nélkül jelenthe tik be őshonosságukat. Egyébként vonatkozó javaslataim elfogadása összefér a taxáció fenntartásával is, csak az utóbbi elhagyása szükségtelenné tenne minden népi kezdeményezést, a vele járó procedúrával együtt. Ez pedig nem elhanyagolható szempont akkor, a mikor újra meg újra tanúi lehetünk annak, hogy minden kezdeményezéshez könnyen össze lehet a szükséges aláírásokat gyűjteni. Végül az ajánlott meghatározások következetes alkalmazása eltüntetné azokat a fogalmi zavarokat és pontatlanságokat, amelyek a szöv eg különböző helyein észlelhetők. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet csak helyeselhetően, külön csoportosítja a kisebbségek egyéni, individuális és közösségi, kollektív jogait. Kimondja azt is, hogy a nemzeti vagy etnikai önazonossághoz való jog az e gyéneket és a közösségeket egyaránt megilleti. Ezt a gondolatot azonban nem viszi végig, illetőleg a vele kapcsolatos kérdéskört a szükségesnél kevésbé részletezi. Ezért célszerű lenne külön paragrafusba foglaltan az alábbiak egyértelmű deklarálása. A Magy ar Köztársaság minden állampolgárának kizárólagos, elidegeníthetetlen és természetes joga annak önkéntes eldöntése, hogy mely etnikumhoz - tehát etnikumhoz - tartozónak tekinti magát. Elhatározásának és ebből eredő hovatartozásának vállalásában sem jogi, s em politikai, sem adminisztratív, sem gazdasági, sem lélektani eszközökkel befolyásolni nem szabad. Hovatartozásának nyilvános megvallására, ilyen jellegű nyilatkozat tételére az állampolgár nem kötelezhető, hovatartozásának önkéntes kinyilvánítása és váll alása miatt azonban semmiféle hátrány nem érheti. Mindenfajta kötelezés, valamint hátrányokozás viszont a tettesre nézve büntetőjogi következményekkel jár. Milyen többletet jelentene a fentiek törvényi kimondása a tervezet idevágó passzusaihoz képest? Elős zör is: a törvény olyan jogelveket szögezne le, amelyek minden magyar állampolgárra, köztük a magyar etnikumra is vonatkoznának. Következésképpen nemcsak a kisebbséget védené a hovatartozásának megvallásáért esetlegesen szenvedett hátrányokkal szemben, han em a többséget is. Másodszor: bevezetné a befolyásolás tilalmát. Ennek kimondása önmagában is fékezően hatna, mind a többség részéről érkezhető asszimiláció, mind egy adott kisebbségen belül az önkéntes asszimilációt megakadályozó törekvésekre, illetőleg l épésekre. Végül: a befolyásolásnak, a hovatartozás kötelező bevallatásának, valamint egy adott etnikum önkéntes vállalása miatt történő károkozásnak szankcionálása segíthet abban, hogy a jelzett tiltás nemcsak írott malaszt marad. Itt utalok vissza a felsz ólalásom elején jelzett elvi problémák másodikára. Jogszakértők általában viszolyognak attól, hogy egyszer már valahol, akár magasabb, akár azonos szintű jogszabályban megfogalmazott előírás más jogszabályban ismétlésre kerüljön. Feltételezhető, hogy éppen ebből az alapállásból kiindulva akadnak előbbi javaslataimnak ellenzői. Velük szemben két nyomós érvet tudok felhozni. Az ismétlés elkerülése valóban gyakorlat, de nem minden kivételt kizáró szabály. Ha más nem, akkor a tárgyalt tervezet a példa erre, his zen ez is megismétli az Alkotmánynak azt a passzusát, amely a kisebbségeket államalkotó tényezőknek minősíti. A másik: éppen e kérdéskör nem egy nyugati szakértője hangsúlyozta a velük folytatott konzultációk során, hogy alapvető fontosságú törvények eseté ben elvi jellegű megállapításoknak, ilyenek ismételt kinyilvánításának nemcsak hogy helye van, de egyenesen kívánatosak.
