Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
862 Európaszerte nagy örömmel fogadták. Természetesen a hazai kisebbség ek is nagy örömmel fogadták, miután részt vettek a kidolgozásában. Ezután megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ezt a változatot a kormányzat nem kívánja a Parlament elé beterjeszteni, és ezzel sok tekintetben ellentmondó törvényjavaslattal állt elő. Ez a magatar tás számomra azért érthetetlen, mert jelen esetben Magyarországon nemcsak a hazai kisebbségekről van szó, hanem - itt sokan utaltak rá korábban - azokról a magyar nemzetiségiekről is szó van, akik a határainkon túl élnek, és nagyon nehéz a határon túliakna k megmagyarázni, hogy Magyarországon, három évvel a szabad választások után, miért nem lehetett a magyar Parlamentben egy, a magyar kisebbségek számára megnyugtató törvényjavaslatot elfogadni már két évvel ezelőtt. Nem találok rá magyarázatot. Nem tudom, e zek szerint a kormánypárti képviselők egy része sem talál rá magyarázatot. Tulajdonképpen nem is lenne érdemes foglalkozni a kérdéssel, de, sajnos, ez a mostani törvényváltozat nincs abban az állapotban, hogy nagyon rövid időn belül elfogadásra kerüljön, é s ez valószínűleg nemcsak a hazai kisebbségeknek fog ártani, hanem az ország nemzetközi tekintélyének is. Ez után az általános jellegű bevezetés után engedjék meg, hogy elmondjam a magam véleményét a nemzetiségi törvényjavaslattal kapcsolatban arról, hogy egyáltalán szükség vane ezek után Magyarországon nemzetiségi törvényre, és ha szükség van, akkor ennek a nemzetiségi törvénynek mit kell tartalmaznia. Én nem értek egyet azokkal, azokkal a felszólalásokkal sem, amelyek a nemzetiségi törvénytől azt várják, hogy egyes nemzetiségek szociális problémái megoldódjanak. Azt gondolom, hogy egy nemzetiségi és etnikai kisebbséggel foglalkozó törvénynek nem az a feladata, nem csak az a feladata, hogy szociális kérdéseket oldjon meg Magyarországon, még akkor sem, hogy ha egyes nemzetiségeket, kisebbségeket halmozottan sújtanak a magyar gazdasági viszonyok, a recesszió, ezen belül elsősorban természetesen a cigányságot értem, de más nemzetiségek egyes képviselői is rossz helyzetben vannak. (11.10) Nem egy ilyen törvény t udja ezt felvállalni, hanem egy olyan szociális rendszer, egy olyan szociális háló, amely általában megakadályozza azt, hogy Magyarországon elszegényedjenek, és főleg megakadályozza azt, hogy egyes népcsoportok szegényedjenek el. A nemzetiségi törvénynek a z alapvető feladata az lenne véleményem szerint, hogy a Magyarországon élő nemzetiségiek számára - németek, szerbek és egyéb nemzetiségek számára - megteremtse az identitás megőrzésének a lehetőségét. Megteremtse annak a lehetőségét, hogy Magyarországon az anyanyelvükkel élni tudjanak és az anyanyelvüket ápolni tudják, a nemzetiségi kultúrájukat ápolni tudják azok a kisebbségek, amelyek Magyarországon ma még megtalálhatók. Egyetértek Vona képviselőtársammal abban is, hogy, sajnos, kevesen vannak olyanok, ak ik rendelkeznek ezekkel a gyökerekkel. Így Magyarországon nem az a gond, hogy a nemzetiségi túligényekkel szemben kellene védeni a többségi nemzetet. És itt egy kis vitám is lenne Vona képviselőtársammal, mert nem hiszem azt azzal a kijelentésével kapcsola tban, mármint hogy a nemzetiségek ne terheljék túl a helyi közigazgatást olyan igényekkel, amelyek hátráltatták az ügyeket, nem hiszem, hogy tömegével lennének ilyen igények. Sajnos, nincsenek ilyen igények, mert a magyarországi nemzetiségekhez tartozók na gy része nem tud élni ezekkel a lehetőségekkel, éppen azért, mert nem ismeri már a saját nyelvét, illetve gyerekeinek nem tudja megtartani, továbbadni a saját kultúráját, a saját anyanyelvét. Azt hiszem, ez egy speciális feladat, amit viszont fel kellene v állalnia a nemzetiségi törvénynek, fel kellene vállalnia az államnak, az önkormányzatnak, és elsősorban a nemzetiségi oktatásnak azt a szerepet, amit a magyarországi nemzetiségi családok többsége már nem tud felvállalni, az anyanyelv megőrzésének, az anyan yelv ápolásának, a nemzetiségi kultúra ápolásának a feladatát.
