Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VONA FERENC, DR. (MDF)
859 Sokszor idézik itt József Attilát - hadd tegyem én is: "Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak…" - talán így sikerül, hisz' egy magabiztos, erős többségi társadalom képes mindenre. Még toleranciára is. Ennek a gondolatnak a jegyében megköszönöm figyelmüket… Hát, jó sokáig beszéltem - köszönöm. (Der ültség, taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Vona Ferenc a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Vona Ferenc (MDF) VONA FERENC, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényalkotás közben e gy pillanatra sem feledkezhetünk el arról, hogy új törvényeinkkel nemcsak magatartási szabályokat és szankciókat állítunk föl, hanem emberi sorsokat is irányítunk. Éppen ezért, most, amikor a kisebbségekről szóló törvényt - mely remélhetőleg hosszú távra m egteremti a hazánkban élő nemzetiségek boldogulásának jogi eszközökkel elérhető feltételeit - megalkotjuk, gondoljunk egy pillanatra a múltra, és ünnepélyesen kérjünk bocsánatot a második világháború alatt és után Magyarországon élt kisebbségek ellen elköv etett atrocitásokat elszenvedett hazánkfiaitól, amiért egy bűnös, szűklátókörű politika jegyében el kellett hagyniuk szülőföldjüket. Természetesen a házaikból elűzött felvidéki magyaroknak, bukovinai székelyeknek is járna egy főhajtás, de a megkövetésre ne m a magyar Parlamentet kellene felszólítani… Ez a törvény azért is időszerű és fontos, mert itt az alkalom, hogy átvágjuk a régió évszázados történelmi sérelmének láncolatát. Minden atrocitás mögött áll ugyanis valami előző atrocitás, amivel az, aki azt hi szi, hogy az atrocitásokat egyáltalán igazolni lehet, a magáét igazolni tudja. A felvidéki magyarok kiutasítását igazolni lehet Horthyék bevonulásával, Horthyék bevonulását a trianoni határok igazságtalanságával, a trianoni határokat a nemzetiségek elnyomá sával, a történeti Magyarország nemzetiségi politikáját azzal, hogy 1848ban a reakcióval küzdő magyarságot a nemzetiségek a reakció oldalán hátbatámadták, ezt viszont korábbi sérelmekkel… - és így tovább. Aki ezeknek az egyformán igaz és egyformán hamis t ételeknek az ördögi köréből ki akar jutni, annak, ameddig a keze elér és a szeme ellát, az emberi méltóság sérelmével szemben egységesen kell állást foglalnia. Ne keveredjünk bele a nemzeti önbírálat, önfeladás, önimádat, önérzet megújuló perébe! Bármennyi re igaz is például, hogy az 1946os békeszerződés csehszlovákmagyar konfliktusában a másik fél demokratikus érdemeivel akarta igazolni a hatalmi előnyöket, kétségtelen tény, hogy mi a Horthykorbeli demokráciára nem tudtunk hivatkozni. S az is igaz, hogy még az olyan radikális népfi is, mint Kovács Imre - szégyen ide, szégyen oda - helyeselte a szlovák lakosságcserét. Az Országgyűlés bocsánatkérésével, a gesztussal, ha jóvátenni a jóvátehetetlent nem is tudjuk, talán elapaszthatjuk a feszültségek egyik for rását. Tisztelt Országgyűlés! Itt van ennek a törvénynek az ideje. Mert igaz ugyan, hogy szorít az idő, a különféle sürgős gazdasági törvényekkel, mégis igen fontosnak tartom, hogy a tisztelt Ház elvégezze azt, amibe belekezdett. Ezt a törvényt is sürgeti az idő. Ebben a forrongó, zaklatott KeletEurópában a miénk szinte az egyetlen békés, stabil, működőképes ország. Ha ezt meg akarjuk őrizni, elsősorban az kell, hogy itt, belül, önmagunkkal rendben legyünk. Világosan és egyértelműen meg kell fogalmaznunk a zokat az elveket, amelyek a DunaTisza partján élő emberek együttélését szabályozzák, és garanciát adnak arra, hogy minden itt élő népcsoport édes szülőföldjének érezhesse Magyarországot, miközben büszkén mondhassa azt is, hogy ő német, szerb, horvát, cigá ny, szlovák, görög, örmény - és nem azért kell példaadóan ezt megcselekednünk, mert a magyar nagylelkű nép, hanem azért, mert a nemzetiségek idevalósiak, így joguk van hozzá.
