Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat újra megnyitott vitája és lezárása - A kárpótlásijegy-ígérvényről szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
847 Túl vagyunk az olajipar privatizációján, túl v agyunk a cukorgyárak privatizációján, lassan a gabonaipar és a tejipar is befejeződik, kárpótlási jegyek nincsenek, a földtulajdonok ki vannak jelölve kárpótlásra, kárpótlási jegyek nem jelentek meg a piacon, épp ennek a vontatott és elhúzódó folyamatnak r észesei vagyunk akkor, amikor tárgyaljuk éppen a határidőmódosításokat, most vettük napirendre, hogy az 1993. március 31i határidő nem tartható, december 31ig kell ezt kitolni. Nyilván a kárpótlási jegyek azoknál, akiknek terhére, földtulajdonuk terhére a kárpótlás folyik, majd csak valamikor a jövő év végén, vagy esetleg, ne adj 'isten, '95ben kerülnek a kezükbe, és így ők a mezőgazdasági privatizációból nem nagy reménnyel részesedhetnek, legfeljebb DIMAG vagy DIGÉP, vagy dunaújvárosi részvényeket vásá rolhatnak, ami nem fogja azt a célt szolgálni, hogy a termelés és a feldolgozás a kereskedelemmel együtt legalább egy tulajdonosi kézben összpontosuljon, és meg tudjuk azt a tendenciát akadályozni, amely már így is minden fórumon kérdésként felvetődik, hog y kerül a 6,50es búzából a 60 forintos kenyér megsütésre. Ennek kézenfekvő megoldását célozná meg az a javaslat, amelyet Glattfelder képviselőtársunk előterjesztett. Ebben a bizottság teljesen egységes volt, vita abban bontakozott ki, hogy milyen módszerr el és hogyan kezeljük. Fölvetődött az, hogy túl bonyolult az eljárás. Fölvetődött, hogy talán a kárpótlási törvény végrehajtási rendeletének módosításával lehetne ezen orvoslást nyerni, illetve az is, hogy az igazgatótanács az ÁVÜnél hozott egy olyan dönt ést, mely szerint az ilyen jellegű elkülönített földalapokat 500 forint/aranykorona értékben el kell fogadni olyan garanciaalapként, amely a mezőgazdasági termelőket a privatizációs folyamatban mint garanciajellegű ígérvényt elfogadja. Igen, de ez nem törv ény, ez nem jogszabály, ez egy olyan kormányszintű határozat, amelyik végül is bármikor visszavonható, és senkit nem kötelez. Fölvetődött az is, amelyre Glattfelder Béla utalt: mi lenne, hogyha nemcsak a szövetkezetekre, hanem kiterjesztenénk minden olyan jogosultra, aki ugyan még kárpótlási jeggyel nem rendelkezik, de a közeljövőben fog, és ezt az ígérvényt az ő rendszerükbe is be lehetne vezetni? A képviselő úr - Glattfelder képviselő úr - most utalt előterjesztésében ennek garanciális akadályaira. Ugyani s nem áll egy olyan vagyon ezek mögött az emberek mögött, amely megfelelő garanciát nyújtana az esetleges kárpótlási jegy elmaradásának következtében egy készpénzfizetési kötelezettségre, amely itt a szövetkezeteknél a földtulajdon tekintetében adott. Nagy on érdekes volt ez a vita. Ebben gyakorlatilag mindenki jó szándékkal és segítőkészséggel vett részt, ami - nagy örömmel kell hogy megállapítsam - mindnyájunkat jó érzéssel tölt el, és egyike vagyunk azon kevés bizottságoknak, amelyekben szakmai alapon tör ténik a vita, és nem pártpolitikai célokat hegyezünk ki. A törvényjavaslat elfogadására bizottságunk egy egyszerűsített formát látna többségi szavazással kívánatosnak, és indítványozta az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy erre nézve terjesszen elő egy olya n technikai megoldást, amely ezt a folyamatot gyors és hathatós keretek közé tudja szorítani, bár erre nézve az előterjesztő minden olyan kritikát megpróbált észérvekkel védeni, amely a jelenlegi formában történő elfogadást eredményezhette volna. Nem tudta a bizottságot erről a technikai kérdésről meggyőzni, és szomorúan kell jelentenem, mert én a kisebbségi véleményt képviseltem, és összegezve megállapíthatóan talán a pragmatikusabb oldalt is, de ebben nem én vagyok hivatott dönteni: ha technikai akadályai nem lettek volna, akkor szerzőtársként jelentem volna meg e törvényelőterjesztésnél Glattfelder Bélának. De a bizottság ezt az álláspontot így, ilyen formában nem osztotta, és többségi határozattal úgy döntött, hogy ebben a formában a törvényelőterjeszt ést általános vitára nem tartja alkalmasnak. De hangsúlyozom, nem zárkózik el ennek tárgyalásától, sőt, ha az Igazságügyi Minisztérium idevonatkozó utalásait és indítványait megkapjuk, akkor elképzelhető, hogy bizottsági módosító indítványok, vagy személyi képviselői módosító indítványok keretében, de csatlakozni fogunk ehhez az előterjesztéshez.
