Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÁKLYA CSABA, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
818 törvényünk sokkal jobban követné az eredeti szándékot, ha legalább lehetőségként az átképzés belekerült volna. A következő nagy kérdéscsoport azzal kapcsolatos, hogy mekkora a megváltozott munkaképességűek aránya az összlakossághoz képest. A törvényjavaslat 3%ra teszi, mondván, hogy évek óta tartós an ekörül van, és csak egy katasztrófa idézhet elő nagyobb, természetesen nem kívánt változást. Ezzel szemben hadd érveljek azzal, hogy ez a szám is szubjektív megítélés eredménye, és ha más tényezőket veszünk figyelembe, a szám is egészen más lehet. Az a javaslatunk, hogy ezt évente határozzuk meg, a Kormánynak politikai mozgásteret biztosított volna arra, hogy a gazdaság és a munkahelyek teherbíró képességének megváltozásához igazítsa a foglalkoztatandó megváltozott munkaképességűek arányát, amely jelenle g is egyértelműen nagyobb, mint 3%. Éppen ezt a számot kívánta magasabbra tenni Szigeti György és Pesti Ferenc képviselőtársunk, akiknek egymástól függetlenül megtett 5%os javaslata bizottsági módosító indítvány formájában került a tisztelt Ház elé. Fonto s lett volna az a javaslatunk is, hogy a hozzájárulás mértéke legyen arányban a munkahelyen végzett munka veszélyességével, és ahol nagyobb a veszély, ott legyen nagyobb a hozzájárulás, miután nagyobb a megrokkanás veszélye is. Azaz jelenjen meg a munkahel y felelőssége, és ösztönözzön nagyobb szerepvállalásra az üzemegészségügyben. Ellenérvként el kellett fogadnunk, hogy még nem jelent meg a munkavédelmi törvény, és ez egy abban szabályozandó kérdésre teremthetne előzetes korlátot. Azonban a kérdésre majd f eltétlenül vissza kell térnünk. Az összetartozó kérdéseket szabályozó különböző törvények időben széttagolt tárgyalása ily módon hagyhat minőségi kívánnivalót maga után. Részben a Genfi Konvenció szelleméhez kíván alkalmazkodni az a javaslatunk, mely az al ap eszközeinek pályáztatásakor az elbírálók közé az önkormányzatok képviselőit is be kívánja vonni, hiszen így térségi érdekek, területi érdekek is képviselhetők, illetőleg érvényesíthetők lennének az igen szűkös alap elnyerésében. (17.30) A Genfi Egyezmén y 3. rész 8. cikkelye ugyanis kimondja: intézkedéseket kell tenni a falusi és távoli településeken élő rokkant személyek részére szakmai rehabilitációs és foglalkoztatási szolgálatok létesítése és fejlesztése érdekében. Jelen törvényjavaslat, ha ezt nem is mondja ki, az alap felhasználásáról szóló paragrafusokban a felhasználásra vonatkozó döntés előkészítésébe érdekképviseleti szervükön be kell vonni a települési önkormányzatokat is. A társadalmi szervezetek rehabilitációs munkahelyek létrehozásában való bátorítását szolgálja a SoltHavasjavaslat is, hogy az egyházak, alapítványok és mindazon szervezetek, amelyek hajlandók, illetőleg affinitást mutatnak ilyen tevékenységre, a különben kötelező önrészesedés részbeni vagy teljes elengedésével könnyebben rés zt vegyenek ebben. Ez sem nyerte el a bizottság támogatását, hát ez azért legalábbis elgondolkoztató. Szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani Soós Károly Attila két módosító javaslatát, melyek a rehabilitációs alapba történő befizetések - személyi jöv edelemadó, illetőleg társasági adó - mentességét szolgálják. Bár a bizottságban egyharmadnál több szavazatot kaptak, de bizottsági támogatottságot nem. Félő, hogy arra a sorsra jutnak, mint számos más ellenzéki javaslat, melyeket a kormánypárti többség les zavazott, majd kis idő elteltével azonos tartalommal, csak éppen átpofozott formában egy kormánypárti képviselő ismét benyújtja, és akkor már elfogadják. A dolog pikantériájához tartozik, hogy az indítvány bizottsági tárgyalásakor az államtitkár aszszony a zt mondta, hogy nemrég kapta meg a módosító indítványt, és még adószakértőkkel egyeztetni kellene. Előzetesen csak annyit tud mondani, hogy nem támogatja. Nyilván nem volt elég idő a javaslat horderejének átgondolására. A kivételes eljárásban tárgyalt törv ényjavaslatoknak éppen ez az egyik nagy hátránya, hogy nincs idő és nincs valódi lehetőség a szakmaiság érdekei és a politikai érdekek közötti kompromisszumok meghozatalára. Ha kiderül, hogy az adószakértők mégis támogatják,
