Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÓZS JÓZSEF (KDNP)
741 közeljövőben erre vonatkozó önálló indítvánnyal szeretnénk élni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Tompa Sándor képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megismételjük a szavazást, képviselőtársaim, még most is jöttek be… (Közbeszólások.) Igen, köszönöm: 192 szavazat… Tehát megállapítom, hogy az Országgyűlés 110 igen szavazattal, 48 ellenében, 34 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Dr. Sipos Imre független kisgazdapárti képviselőtársunk távolléte miatt interpellációját a jövő hétre halasztjuk. Mózs József, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője interpellációt nyújtott be az ipari és kereskedelmi miniszterhez, valamint a nemzetközi gazdaság i kapcsolatok miniszteréhez A magyar ipar védelméről címmel. Az interpellációra Kádár Béla miniszter úr válaszol. Átadom a szót képviselőtársamnak. Interpelláció: Mózs József (KDNP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez, valamint a nemzetközi gazdasági k apcsolatok miniszteréhez - A magyar ipar védelméről címmel MÓZS JÓZSEF (KDNP) Elnök Úr! Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Urak! A kérdés tárgya nem mentes az ellentmondásoktól: a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszakban a "piac" volt a bűvös sz avak egyike - no, nem a lengyelpiac, ahová szegényebb emberek járnak vásárolni, hanem a bűvös szabályozó mechanizmus, ami majd csodát tesz az elaggott, szocialisztikus gazdaságban. Ma már elmondható, hogy túlzott elvárások kötődtek a piaci körülmények kieg yenlítő hatásaihoz. Talán nem túlzást azt állítani, hogy hosszú idő szükséges a nyugateurópai értelemben vett, működőképes piac létrejöttéhez. Látható az is, hogy ez a folyamat erősen kaotikus. Nyilván nem adható egyszerű recept a piac kialakítására. A sz űkülő kereslet, a tőkehiány, a tapasztalatlanság, a privatizáció kényszerű mellékhatásai, a szocialisztikus gondolkodás és hasonló, hosszan sorolható körülmények nem adnak lehetőséget arra, hogy rövid időn belül ugrásszerű változás következzék be. Így az á tmenet éveit végigkísérik az ellentmondásos félpiaci körülmények. Szükséges tehát annak számbavétele, mit tehetünk a magyar ipar védelmében, illetve mit tehet a kormányzat, és hogyan tudjuk ezt ösztönözni, hogy az általunk helyesnek vélt elvek mindebben ér vényesüljenek akkor is, ha erős érdekeink fűződnek az európai integrációhoz, amelyet egy ügyetlen hazai ipar- és piacvédelem zavarhat, illetve ronthat. A mozgástér láthatóan korlátozott, mégis néhány példát említek, amelyek alapján úgy látom, adódna némi l ehetőség kedvezőbb módosulásra. A vámok ügye kényes, hozzájuk nyúlni csak a kiegyenlítődés elvén lehetséges, mégis, szerintem érdemes meggondolni, hogy a hazai munkahelyek védelmében néhány cikk esetében - például a papír - érdemes lenne védővám alkalmazás át fontolgatni. Más cikkcsoportoknál - gondolok a munkagépekre, pótalkatrészekre és egyéb alapanyagokra - a vámcsökkentés látszana indokoltnak, a luxuscikkek rovására. Használható eszköznek tűnik a vámpótlék - amelyet egy évig egyeztetés nélkül lehet alkal mazni, tudomásom szerint , szintén ilyen használható eszköznek tűnik az import mennyiségi korlátozása - ami különösebb egyeztetést szintén nem kíván egy évig, úgy tudom. Mindezek a dömpingjellegű behozatalok korlátozására lennének igénybe vehetők - és tal án határozottabban, mint ahogy eddig éltünk vele.
