Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
736 Végezetül: nem teljesen értek egyet a képviselő asszony azon állításával, hogy c sak a Kormánynak vannak e jelenségek fékezésére komoly eszközei. A társadalmi szervekkel való együttműködésre a tárcaközi bizottság munkájában roppant nagy súlyt fektetünk, és az a véleményem, hogy a kormányzat egyedül, a társadalmi szervek nélkül semmire sem fog jutni ebben az ügyben. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idő múlására.) (15.20) Természetesen. (Az elnök poharát kocogtatva figyelmeztet az időre.) . be kell fejeznem. Lényegileg minden mondanivalómat elmondtam. Arra számítok, hogy mivel a képviselő asszony nagyon rövidre fogta a bevezetést, most valószínűleg hosszabb lesz, de ennek ellenére kérem a Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszonválaszra megadom a sz ót interpelláló képviselő asszonynak. HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon értékes információk birtokosai lehettünk ezekben a percekben, és úgy gondolom, hogy ezeket az információkat meg is köszönhetjük a minis zter úrnak. Azt gondolom azonban, hogy az az érv, amellyel azt igyekszik alátámasztani a miniszter úr, hogyha a leggazdagabb országoknak sem sikerül komoly, lényeges eredményeket elérni, akkor nekünk is komoly problémáink lehetnek ez ügyben. Ez azért nem á llja meg a helyét, mert mi igazából a drog tekintetében lépéselőnyben vagyunk. Tudomásom szerint minisztériumok már 5 évvel ezelőtt megrendelték azokat a prevenciós programokat külföldi, nyugateurópai országokból, amelyek még most sem kerültek be igazán a z oktatási rendszerbe, még most sem vezették be azokat a tankönyveket vagy segédeszközöket, amelyeknek például ez a neve, hogy "kábítószermegelőzési program". Nyolc iskolát kérdeztem meg az interpellációm előtt, nem ismerik ezeket a könyveket. Úgy gondolo m, ezekkel mindnyájunknak élni kellene, és erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy kormányzati felelősség és kormányzati feladat lenne bizonyos dolgokat előírni. Mégpedig: Nem hallottam a miniszter úrtól azt, hogy milyen politikai döntéseket hoznak példáu l, mert itt igazából szakirányú választ kaptam. Én politikai választ igényelnék, hogy mennyiben tekinti a drogfogyasztót beteg embernek vagy mennyiben bűnözőnek? Vagy például azt, hogy a drogprobléma orvosi vagy jogi kérdés? Megmondom azt is, hogy miért, m ert látom, hogy csodálkozik. A dadaprogram, amit bevezetnek és amivel mostanában próbálnak prevenciós programokat elérni vagy prevenciós eredményeket véghezvinni, az igazából nem egyéb, mint a rendőrök felvilágosító munkája az általános és középiskolában. (Zaj. - Bogárdi Zoltán: Elnök úr! Más volt a kérdés!) Remélem, nem gondolja komolyan, hogy egy általános vagy középiskolásra komolyabb, nagy hatást gyakorolhat, felvilágosító hatást gyakorolhat egy rendőr, aki igazából nem tudni, hogy adatgyűjtésért vagy felvilágosításért fordule a fiatalokhoz? El szeretném azt is mondani, hogy '86ban a Heim Pál Gyermekkórházban 47 leányról tudtak, 47 leányt kezeltek, aki drogos volt, és 17 fiút. Ezzel szemben '90ben 14 leányt és 3 fiút. Ez is mutatja azt, hogy nem ford ulnak bizalommal az egészségügyi intézményekhez a fiatalok, félnek, mert még nem döntötték el kormányzati szinten - nem döntötték önök el , hogy milyen probléma ez, kriminológiai vagy orvosi probléma? Azonkívül döntés kérdése az is, hogy mennyiben gondolk ozunk arról, hogy a drog hozzáférhető legyen vagy korlátozzuk a hozzáférhetőségét? Én ezekre vártam választ. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás: Miért nem kérdezted meg?) .vagy arra,.
