Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TABAJDI CSABA (MSZP)
716 megőrizhetőe, nem sodródunke be egy fegyveres konfliktusba. Erre a kérdésre az eddigiek alapján számos közvetett válasz született a biztonságpolitikai alapelvek vitájában. Egyetértek azokkal az elh angzott véleményekkel, amelyek szerint nincs olyan akut háborús fenyegetettség, olyan háborús fenyegetési politika egyetlen szomszédunk vezetése részéről sem, amely akár belső feszültségei levezetésére, akár valamiféle területi expanzió jegyében Magyarorsz ág ellen szándékosan agressziót készítene elő. Ilyen vonatkozásban nincs egy átfogó háború veszélye. De ezzel még nem nyugtattuk meg a magyar közvéleményt, hiszen a délszláv háború bizonyos eseményeinek átcsapása és a délszláv háború eszkalálódásának veszé lye közvetlen környezetünkben változatlanul aggodalommal tölti el a közvéleményünket. Kifejtés nélkül utalnék rá, hogy a délszláv háború esetleges, ne adj' isten, eszkalálódásának iránya a szerb és az érintett államok és népek érdekeinek figyelembevételéve l minden előzetes számítás szerint a volt Jugoszlávia területére vonatkozhat. Tisztelt Ház! A határainkon átcsapó fegyveres konfliktusok esetleges veszélyére azonban nem lehet válasz valamiféle magyarországi militarizálódás, hiszen a magyar fegyveres erők, a honvédség és a határőrség mennyiségi fejlesztésére nincsenek eszközeink, de mennyiségi fejlesztésének értelme sincs. Értelme viszont van és szüksége van egy olyan irányú minőségi fejlesztésnek, amely éppen az ilyen jellegű fegyveres fenyegetettségekre k épes választ adni, vagyis arra, hogy kivédjük a közvetlen környezetünk polgárháborús eseményeinek szándékos, vagy központi akarattól független határsértéseit. Ez azonban már átvezet bennünket a katonai biztonság kérdéseihez, a honvédelmi alapelvekhez. A ma gyar társadalom megnyugtatására, vagy legalábbis aggodalmainak mérséklésére válasz tehát nem a katonai fejlesztés elsődlegességében van, hanem másban keresendő. Magyarország biztonsága alapvetően nem katonai kérdés, kizárólag katonai eszközökkel nem szavat olható. Nem szavatolható, mert Magyarország és szomszédai közötti konfliktusok a hagyományos biztonság eszközeivel, a katonai biztonság eszközeivel nem kezelhetők, csak egy higgadt, kétértelmű nyilatkozatoktól mentes, aktív, kezdeményező és preventív külpo litikával érhető ez el. Ezért is tűnik számomra némileg illuzórikusnak, bár teljesen logikusnak, amikor számosan Magyarország biztonságát többen elsődlegesen katonai szervezetek védernyője alatt a NATO, vagy a NyugatEurópa tagságában látják. Arról van szó ugyanis, hogy ezek a szervezetek nemcsak hogy nem mutatnak ma még érdekeltséget, hogy biztonsági garanciákat nyújtsanak Magyarország számára, vagy akár Magyarországot integrálnák ezekbe a katonai szervezetekbe, de maguk is lépéshátrányban vannak, amiként erre Rockenbauer Zoltán képviselőtársam is utalt felszólalásában, a bipoláris világ felbomlása után helyüket keresik. S a mi számunkra, a magyar biztonságpolitika számára különösen releváns és meghatározó, hogy a közép- és keleteurópai problémákra és konf liktusokra ezek a szervezetek egyáltalán nincsenek felkészülve, ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére egészen más módszerekre és más kezelési mechanizmusokra van szükség. Természetes, ha biztonsági garanciáikat kiterjesztenék Magyarországra, annak lenne - feltétlenül lenne - visszafogó ereje, de ez a Magyarország és szomszédai között meglévő konfliktusokat, azok jelentős részét, jelesen a határon túl élő magyar népcsoportok jogainak csorbítására semmiféle választ nem jelenthetnek. Ezért én Magyarország kül ső biztonság- és garanciarendszerében a katonai integrációs szervezeteket csak a harmadik helyre sorolom. Elsőnek és legfőbb garanciának azt tartom - amit maga az anyag is megfogalmaz , hogy Magyarország biztonsági garanciája szempontjából leglényegesebb az Európai Közösségekbe való minél szervesebb, minél gyorsabb és minél eredményesebb integrálódás. Ez a biztonságpolitikai anyag ezt a prioritást rendkívül pontosan és világosan fogalmazza meg. Ehhez kiegészíteném az Európa Tanács demokratikus mechanizmusá ban való minél erőteljesebb részvételünket is, hiszen a kisebbségi jogok európai védelmében itt kereshetünk nagyon fontos nemzetközi, külső garanciákat. És van Catherine Lalumičre asszonynak,
