Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
704 Ez a törvény nagyon egyszerűen kimondhatta abban az időben, hogy az tekinthető magyar állampolgárnak, aki Magyarország területén született, és mindaddig ezt a bizonyságot, ezt a vélelmet kellett jogalapnak tekinteni, amíg ellenkezőleg be nem bizonyosodott az, hogy az illető személy külföldi állampolgár. Nos, ez a paradicsomi jogi állapot egészen 1921ig, a trianoni békeszerződés megkötéséig és a békeszerződés t a '21. évi XXXIII. törvénycikkel beiktatott törvénynek a meghozataláig tartott. A trianoni szerződés a területi kérdésekhez hasonlóan durva és természetellenes módon avatkozott be a magyar állampolgársági viszonyokba is. Ez volt az első embertelen labdaj áték, amelyet magyar állampolgárokkal kapcsolatban űztek. A békeszerződés az addigi magyar állampolgárokat úgy osztotta szét, hogy mindenki Magyarországnak vagy valamely osztozkodó államnak lett az állampolgára aszerint, hogy melyiknek a területén volt a k özségi illetősége. A SzerbHorvátSzlovén Királysággal és Cseh és Szlovákiával kapcsolatban még egy olyan megszorítást is rendeltek, hogy ha 1910 után szerzett úgynevezett községi illetőségeket az ezekhez az új államalakulatokhoz tartozó területeken, akkor kérnie kellett attól az államtól az állampolgárságot, amely államnak joga és lehetősége volt az állampolgárság iránti igényt visszautasítani. Nos, ennek nagyon káros és messzemenően problematikus következményei adódtak Magyarországon, hiszen hiába volt az opció intézménye, amellyel orvosolni és jóvátenni lehetett az állampolgárságot nem szerzett volt magyar állampolgárnak azt, hogy egy kérelemmel Magyarország állampolgára is lehetett, de mivel sokan nem tudtak akkoriban erről a lehetőségről, a végrehajtás meglehetősen problematikus volt. Ezért az a helyzet állt elő, hogy emberek százezrei váltak hontalanná, egy valóságos hajsza indult meg különböző közokiratok beszerzéséért, számos ember kénytelen volt vagyonokat áldozni ezekért a sokat érő bizonyítványokér t, és még a gyermekmenhelyen elhelyezett kiskorúaktól is kértek az első időben ilyen igazolásokat. Nos, az 1930as években is csak az ország, az akkori Magyarország lakóinak 10%a tudta hitelt érdemlően és az akkori jogszabályoknak megfelelően igazolni a m agyar állampolgárságát. A '47es párizsi békeszerződés és a '45ös fegyverszüneti egyezmények lényegében visszaállították a trianoni békeszerződés állampolgársággal kapcsolatos cikkelyeit és a közbülső helyzetet, ami beállt 1938 és a háborús idők után, a h áborús időkben, jogellenes közbülső helyzetnek tekintették, és ex tunc hatállyal állították vissza a különböző országokra vonatkozóan a lakosok állampolgárságát. Nos, 1945 után is kénytelen volt a magyar állam több százezer személynek, akik a területére me nekültek, vagy a csehszlovák és a magyar lakosság csereegyezmény folytán területére került és hontalanná vált egykori csehszlovák állampolgárokat befogadni és honosítani. Előttem szóló képviselőtársaim hosszasan szóltak az 1948 és '53 között, majd 1957 utá n alkalmazott magyar állampolgárságtól való megfosztás intézményéről, amelyet 1948 és '53 között szinte teljesen politikai okból alkalmaztak azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik külföldön tartózkodtak, és nyilván az volt a cél, hogy őket a polit ikai tevékenységtől, a politikai aktivitástól a külföldi országban is megfosszák és hátráltassák. Kétségtelen, hogy ez a gyakorlat az 1957. évi V. törvény megalkotása után is folytatódott, azonban korántsem akkora számban, mint '48 és '53 között, és hozzá kell tennünk, hogy köztörvényes bűncselekményeket elkövetett magyar állampolgároktól is megvonták a magyar állampolgárságot. A magyar állampolgárság viharos előtörténetével azért is lényeges e törvény tárgyalásakor szembenéznünk, mert ezeknek az eseményekn ek máig ható következményei vannak, és az új törvényi szabályozásnak ezekre mindenképpen tekintettel kell lennie, gondolok itt a visszahonosítás eseteire, vagy a magyar állampolgár felmenőkkel kapcsolatos problémákra. Az állampolgársági jog sarokpillért ké pez az egyén számára, mert erre alapozva válhat a különböző gazdasági, magánjogi és politikai jogok alanyává. Ezeket a jogokat külön jogágazatok tartalmazzák. Ezekben kell összefoglalóan szabályozni ezeket a jogokat, és az összes alapjogok foglalatát pedig az Alkotmányban kell szabályozni. Ebben a vonatkozásban nem érthetek tehát egyet az előttem szóló
