Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
700 A honosítási szabályokat illetően nyilvánvalóan vitát vált ki a sz igorítás. Azért vált ki vitát, mert az európai joggyakorlat számai kétségtelenül azok, amit a miniszteri expozéban is hallottunk. Ugyanakkor egy más szempontot szeretnék a vitába bekapcsolni és itt szeretném még egyszer kiemelni: nem biztos, hogy ezekre a kérdésekre elsősorban az állampolgársági jog eszközeivel kell válaszolni, lehet hogy vannak más eszközök is. Jogos védekezés, hogy emeljük fel az itt lakáshoz szükséges időt, a másik oldalról viszont arról is szólnunk kell, hogy aki itt él Magyarországon h uzamosabb időn keresztül, közhasznú tevékenységet folytat, teljesíti az állam iránti kötelezettségeit, az végül is egy provizórikus állapotban van. Tulajdonképpen, ha a honosítási feltételeket elemezzük, gyakorlatilag letehet különböző vizsgákat, teljesíth et különböző feltételeket, de akkor még mindig ott van az a diszkrecionális jog, ami tulajdonképpen bizonytalanságban tarthatja. Tehát a másik oldalról azt szeretném megjeleníteni, hogy vajon meddig humánus és meddig támogatható morálisan egy hosszú proviz órikus időszak fenntartása egyegy, egyébként hasznos tevékenységet végző személy esetében? Hiszen, ha nem azt végezne, vagy olyan jellegű tevékenységet folytatna Magyarországon, akkor ki kellene utasítani az országból. Tehát ennek mérlegeléséből, a két sz empont öszszevetéséből nyilvánvalóan joggal mondhatjuk azt, hogy bizony ez a 8 esztendő nem kevés és nyilván ezen még lehet a további vita során is gondolkodni. Problémák nyilván adódhatnak az állampolgársági vizsga tartalmával, követelményeinek meghatároz ásával, eljárási rendjével - szintén hallottunk erről. Ez is nagyon érdekes közvetett eszközzé válhat, tehát ennek a pontos szabályozása azt hiszem, szintén komoly garanciális követelményeket vet fel. A visszahonosításhoz kapcsolódóan: tulajdonképpen a hat ályos jog is biztosít lehetőséget arra, hogy visszahonosítás keretében sor kerüljön magyar felmenővel rendelkező állampolgár magyar állampolgársági kötelékbe kerülésére. A joggyakorlat számára - úgy gondolom - nem kevés nehézséget jelenthet majd a magyar n emzetiség, vagy az indoklás szerint a magyar származás megállapítása. És teljesen egyetértek azzal, amit a szabaddemokrata képviselőtársam beszédében elmondott, és hasonló a mi álláspontunk is: elsőrendű, legfontosabb nemzeti érdekünknek azt tartjuk, hogy a környező országokban élő magyarok szülőföldjükön tudjanak élni és boldogulni és ehhez kell számukra minden segítséget biztosítani. Végezetül kritikusan kell nyilatkoznom a 21. szakaszban javasolt megoldásról, az állampolgársági kötelékből történő elbocsá tás megítéléséről. Itt szintén egy más elvet is szembe lehet állítani a javasolt megoldással, ez pedig a közérdekűség elve, amely azt mondja ki állampolgárságjog esetében, hogy lehetőség szerint állami közbeavatkozás, vagy állami közrehatás nélkül - leszám ítva a klasszikus állampolgárságszerzési módokatne kerüljön sor állampolgárság megszerzésére. Amennyiben a feltételek és a körülmények indokolják ezt a megoldást, hiszen nagy különbség van a megfosztás, illetőleg az elbocsátás között, ahol egyéni érdekek és egyéni motivációk is természetesen kényszerítő jelleggel közrehathattak, hiszen az adott ország állampolgársági törvénye lehet hogy kizárta a kettős állampolgárságot és ezért kényszerült lemondani magyar állampolgárságáról. Nyilvánvaló, hogy itt nem me galapozatlan mérlegelési lehetőség biztosítása ebben az esetben, illetőleg az elbocsátással 1990. május 2a után is élt a magyar joggyakorlat, ismereteim szerint magyar állampolgársági kötelékből elbocsátásra került sor 1992. III. negyedévéig bezáróan körü lbelül 1700 fő esetében. Ha előzőekben megalapozott az egyoldalú jognyilatkozattal történő állampolgárságszerzés, akkor nincs okunk, hogy ezt a törvény hatálybalépéséig ne tekintsük irányadó szabálynak. Álláspontunkat összegezve tehát, tisztelt képviselőt ársaim, még egyszer szeretném hangsúlyozottan kiemelni azt, hogy a belső és külső feltételek alakulásának, ezen feltételek összevetésének mérlegéből számunkra az következik, hogy nem biztos, hogy az idő alkalmas egy időtálló állampolgársági törvény megalko tására jelenleg. Szeretnénk egybekapcsolni ezt egy jövőbeni alkotmányozási feladattal, azzal együtt, hogy a legszükségesebb korrekciókat természetesen
