Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Bejelentés bizottsági alelnök megválasztásáról - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
643 összehangolása, népszámlálások végrehajtása. A paragrafus hangsúlyosan a hivatal feladatának tekinti közigazgatási helyi n évkönyvek készítését, továbbá országos feladatkörű tudományos szakkönyvtár és szakmai levéltár fönntartását. (Közbeszólás: A törvényről is szólj!) Ez utóbbi feladatkörhöz csak egy rövid észrevételem lenne. A húszas évektől kezdődően köteles példányú könyvt ár volt a Statisztikai Hivatal könyvtára. Már akkor kiviláglott, hogy meglehetősen szubjektív módon lehetett csak bizonyos könyveket statisztikailag is szakkönyvnek tekinteni, és kedvezőtlenné válik a könyvtár összetétele, ha más könyveket, amelyeknek péld ául a történelem, a biológia, a földrajz a tárgya, nem tekintünk statisztikai szempontból szakkönyvnek, holott esetleg adatok sokaságát tartalmazzák. (16.40) Megfontolandó lenne tehát a köteles példányos státus visszaállítása, amelynek megszüntetésére amúg y sem jogszerű keretek között került sor. A 6. § többek között a Központi Statisztikai Hivatal föladatává teszi nemzetközi szervezetek statisztikai munkájában való részvételt. A statisztikusok már a múlt század közepén érzékelték, hogy össze kell hangolni a nemzeti statisztikák módszertanát. 1853ban tartották Brüsszelben az első nemzetközi statisztikai kongresszust, majd ezt követően kéthárom évente találkoztak. Olyan alapvető kérdésekben más volt egyegy ország statisztikai szemlélete, miszerint ki számí t élve szülöttnek - például életjelt adott, vagy túlélte az első két hetet , ki számít helyben lakónak, ha máshol is van lakása, milyen természetbeni jövedelmek - például kerti termények, háziipari készítmények - számíthatnak nemzeti jövedelemnek. Ahogyan a statisztikusok találkozói rendszeresekké váltak, úgy merült fel az igény nemzetközi statisztikai hivatalok létrehozására. A Népszövetség égisze alatt a 30as években már működött egy ilyen központ Svájcban. Ma komoly követelményeknek tesz eleget az orsz ág, az az ország, amelyik vállalja az alkalmazkodást nemzetközi szervezetek követelményeihez. Például az Európai Közösség 12 tagállama vállalja, hogy mintegy 6000 termék gyártását figyeli meg évente, megfigyeli minden 20 főnél nagyobb termelési egység brut tó hazai termelését, de számba veszi az ennél kisebb vállalkozások egy részének termelését is, ha az ilyen kisvállalkozások a GDP jelentősebb, 1520%os hányadát termelik meg. Rendszeresen kiszámítják a tagállamok 320 termékcsoport termelői árindexeit, és havonta számítanak fogyasztói árindexet. Jelentős munkaterhelés az ENSZ statisztikai hivatalához történő igazodás és adatgyűjtés is. Csak egy adalékot említek: az Országos Munkaügyi Központ nyilvántartása szerint mintegy 10%kal több a munkanélküli Magyaro rszágon, mint az ENSZ kívánalmainak megfelelően összeállított adatok alapján. Az ENSZ ajánlása szerint ugyanis nem lehet munkanélkülinek tekinteni azt, aki a felvételt megelőző hónapban nem kilincselt állás után, vagy munkavégzésből jövedelme volt. A kétfé le - és lényegét tekintve párhuzamos - adatgyűjtést fenn kell tartani, a többletköltségek ellenére is vállalni kell ezt a kettősséget, mert nyilvánvalóan máshogy ítéli meg a hazai lakosság a munkanélküliség mibenlétét, mint az ENSZ statisztikai bizottsága, ahol igen sok ország lakossági szemlélete átlagolódik. A törvényjavaslat 7. §a visszaállítja az 1952ben megszüntetett Országos Statisztikai Tanácsot. A hivatalos statisztikai szolgálat tagjaiból, az érdekképviseleti szervek és helyi önkormányzatok, a t ársadalombiztosítás és a tudományos élet által javasolt szakemberekből álló tanács elnökét a miniszterelnök nevezi ki. Meg kell említenem, hogy az elmúlt másfél évtizedben létezett - lényegesen csekélyebb jogosítvánnyal - egy tárcaközi egyeztető munkaszerv ezet, a statisztikai koordinációs bizottság. Statisztikai összehangoló tevékenységére már csak azért is szükség volt, mert már a 80as évek elején a hivatalos statisztikai adatoknak csak alig egyharmadát kérte be a Központi Statisztikai Hivatal, közel felé t minisztériumok kérték meg, és közel egynegyedét társadalmi szervezetek, intézmények, önkormányzatok és igazgatóságok.
