Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
578 úgy, hogy a Kormány megváltoztatja e döntést, és lehetősége van a Kormánynak, hogy feladatot szabjon az Állami Vagyonügynökségnek. Az egyetért és kérdésére az a válaszom, hogy nem látom indokát, hogy ezzel az üggyel a Kormány foglalkozzon. Kérem válaszom elfogadását! Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Viszonválaszra átadom a szót Katona Béla képviselőtársunknak. KATON A BÉLA, DR. (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Az az érdekcsoport, amelynek a nevében itt felszolgálok… vagy felszólalok… (Derültség, taps a jobb oldalon. - Bethlen István: Népszabadság!) … azt sem szégyellném, mert ez az érdekcsoport a magyar állampolgárok, a kiknek a pénzével az Állami Vagyonügynökség gazdálkodik. Tehát úgy gondolom, hogy teljes joggal kérdezek olyan ügyben, amikor az állampolgárok pénzét költi akármelyik, erre egyébként feljogosított állami szerv. (Rajk László tapsol.) Szeretném elmondani, ho gy amikor azt kérdeztem miniszter úrtól, hogy egyezike a vonatkozó törvények szellemével ez a döntés, akkor arra gondoltam, hogy a privatizációs törvények szellemében nagyon markánsan benne van az, hogy minden, a privatizációval kapcsolatos folyamatot és a privatizációs bevételek elköltését is a nagy nyilvánosság előtt kell végezni, lehetőleg versenyeztetéssel, és a legjobb ajánlatot kell kiválasztani. Ez kötelessége a privatizációval foglalkozó valamennyi szervezetnek. Nézzük meg, hogy mi történt ebben az ügyben! Ennek van egy kis története. 1991re vonatkozóan egy nyílt pályázaton a Magyar Hírlap nyerte el a Vagyonügynökség hivatalos hirdetéseit. 1992ben - hasonló módon, nyílt pályázaton , a Hírlapkiadó Vállalat nyerte el. 1993ra vonatkozóan 1992. nove mber 26án jelent meg az Új Magyarországban egy pályázati felhívás. Majd ezt a pályázati felhívást 5 nappal a lejárta előtt, december 23án visszavonta a Vagyonügynökség. Ezek után csönd volt, nem történt semmi, mígnem a Pest Hírlap, amely valószínűleg nem olvasta, hogy visszavonták a pályázatot, február 9én írt egy ajánlatot, és érdekes módon az akkor éppen költözés előtt lévő államtitkár úr vezetésével, az Igazgatótanács ezt az ajánlatot már másnap, mindenféle külön gondolkodás nélkül elfogadta. Szemben azzal a hírrel, ami rosszul jelent meg az újságban - és ennyiben igaza van miniszter úrnak, hogy az újságok sem írták meg a teljes igazságot, mert azok azt írták, hogy zárt pályázat volt. Ezzel szemben én azt állítom, hogy sem nyílt, sem zárt pályázat ebbe n az ügyben nem volt, ebben az ügyben az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa egyetlen ajánlatot - kellő mérlegelés nélkül - elfogadott. Az első kérdéssel kapcsolatban ez a véleményem. A második kérdéssel kapcsolatban, hogy biztosítjae a megfelelő nyilv ánosságot ez az intézkedés? Azért, gondolom, miniszter úr egyetért azzal, hogy a legnagyobb nyilvánosságot a privatizációnak azok az országos napilapok biztosíthatják, amelyek széles körben kerülnek terjesztésre, az összes többi kiadvány ennél kisebb példá nyszámban kerül az állampolgárokhoz. Ezzel kapcsolatban hadd idézzek egyetlen mondatot egy tegnap valamennyi képviselő által kapott levélből, amely úgy szól: "Az Állami Vagyonügynökség kulcsfontosságú feladatának tartjuk, hogy elegendő információt szolgált asson a társadalom minden tagja számára ahhoz, hogy számukra világossá, áttekinthetővé és mindezzel ellenőrizhetővé is tegyük a privatizációt." Mélységesen egyetértek, ezt a mondatot az Állami Vagyonügynökség írta le. Tulajdonképpen úgy né zett ki - még a pályázat kiírásában is , hogy ezt komolyan is gondolják, hiszen a pályázatnak három feltétele volt: a költségen kívül a gyorsaság, a példányszám és az olvasottság.
