Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
58 Köszönöm. Szólásra következik Mádi László a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Mádi László (FIDESZ) MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Jómagam is az előbb említett Kovács PálCsehák Juditjavaslathoz szeretnék hozzászólni a részletes vitában, amelyik arról szól, hog y a gyermeknevelés tényleges költségeinek megfelelően történjen a családi pótlék emelése. Én ezt alapvetően jó szándékú és koncepciójában abszolút elfogadható javaslatnak érzem. Kisebb szövegezési pontatlanságokat én látok a javaslatban, úgyhogy ezen talán még érdemes lenne esetleg a részletes vitában javítani, amennyiben módunk van rá. (20.10) Az igény nyilvánvalóan az, hogy a családi pótlék emelkedése az utóbbi években messze nem haladt együtt a gyermeknevelés tényleges költségeinek emelkedésével. Ezt jóm agam is mint fiatal, kisgyermekekkel bíró családapa nagyon jól látom az árakon és egyáltalán a megélhetési viszonyokon, de gondolom, jó sokan vagyunk így a magyar társadalomban. Az egész probléma kulcsa ugyanis abban van, hogy 1989ben a forráscsere révén átkerült a családi pótlék a költségvetésbe, és akkor a költségvetés tűnt erősebben korlátosnak, mint a társadalombiztosítás. Most már ez így egyébként nem állapítható meg ilyen egyértelműen, de akkor úgy tűnt, hogy az egészségügyi ellátásokra nagyobb dinam ikájú támogatást tud biztosítani a mindenkori kormányzat, és a családi pótlék kisebb növekedési üteme pedig a költségvetésben jobban tartható. Ez egyébként azóta már igen problémássá vált. Mindenesetre az tény, hogy a családi pótlék emelkedése messze nem k övette a tényleges igényeknek megfelelő, jogosan igényelhető gyemeknevelési költségnek még azt az arányát sem, amit korábban, egypár évvel ezelőtt fedezett. Ugyanakkor menet közben két olyan fontos tény is világossá vált számunkra, amik talán 34 évvel eze lőtt még nem voltak teljesen tisztázottak. Az első ilyen tény, hogy ennek a nagy társadalmi átalakulásnak, aminek ma is éljük a napjait, és ami bizony még el fog tartani egy jó pár esztendőig, az egyik legnagyobb vesztes ei a fiatalok, a kisgyermekes családok. Ezt az utóbbi időben mindenfajta szociális vizsgálat egyértelműen igazolta, és ezért azt hiszem, az a tapasztalat szűrhető le - és ez részben az ÉTmegállapodásokon is megnyilvánult , hogy a gyerekek támogatása az e gyik leghatékonyabb szociálpolitikai eszköz ma Magyarországon. A fiataloknak egyébként is rengeteg más olyan problémája van, ami speciális probléma, gondoljunk itt csak a lakásszerzésre vagy a munkába állásra. Tehát az ő problémáik halmozódnak, és a gyerme knevelési támogatás az csak egy csepp a tengerben, amivel ezen kérdéseket némileg orvosolni lehet, és tompítani lehet a fájdalmakat. Ugyanakkor a gyermeknevelés költségei is az infláció által sokszorosan sújtottan jelentkeznek az utóbbi pár évben, és ez me ssze nagyobb terheket rakott a fiatal gyermekes családokra, mint a felnőtt fogyasztóval rendelkező családokra. A másik ilyen tény, amit már említettem, tehát a gyermeknevelés költségei jóval nagyobb mértékben emelkedtek, mint a családi pótlék az utóbbi néh ány évben. Nyilvánvalóan megfogalmazódik az igény ilyen helyzetet figyelembe véve, hogy ugyanúgy, ahogy a nyugdíjasoknak létezik egy fix, viszonylag garantált rendezésiemelési programja, ugyanúgy rendelkezzen a családi pótlék is egy nagyjából ellenőrzött és követhető emelési programmal, amivel kapcsolatban látjuk, hogy a nyugdíjak esetében is nagyon komoly kritikának és a gazdasági válság következtében pedig nagyon hehéz helyzetet jelent. De azt gondolom, hogy a fiatal családosoknak, tehát a gyerekekkel re ndelkező fiatal szülőknek is ez az igénye teljesen természetes annak ellenére, hogy az ő érdekképviseletük sokkalsokkal gyengébb, mint a nyugdíjas táboré. Nemcsak a számbeli arányuknál fogva, hanem más egyéb szociológiai jellemzőknél fogva. Ám itt a Parla mentben - azt
