Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke:
531 Fontos, hogy ezt így is értelmezzék országhatárainkon belül és kívül, mindenekelőtt szomszédaink, különöse n itt a Kárpátmedencében. Jól fejezi ki ezt a doktrinális lényegi nézetünket az ismert együttműködés, visszatartás és védelem honvédelmi politikai alapelvek sorrendisége és tartalma, melyeknek mesteri államvezetési és szakmai katonai alkalmazása az egyik fontos biztosíték arra, hogy védelmi stratégiánknak érvényt szerezzünk. Ezen elvek gyakorlati alkalmazását ugyanakkor minden konkrét védelmi helyzetben meg kell, hogy előzze a biztonságpolitika eszközrendszerének hatékony alkalmazása. Ilyen módon a fegyver es erők alkalmazása az országvédelem végső eszköze lesz, fegyvereinket megszólaltatni tehát csak védelmi célokra és végső esetben lehet. Másodszor: honvédelmi politikai stratégiánk védelmi jellegéből egyenesen következik, hogy a Magyar Köztársaság honvédel mi rendszere csak az ország függetlenségét, szabadságát és alkotmányos rendjét fenyegető veszélyek elhárítására létrehozott biztosítékrendszer lehet. Olyan belső védelmi garanciarendszer kiépítéséről van szó, amely honvédelmi koncepciónknak megfelelően ren dszerbe foglalja, felkészíti és csak kikényszerítetten, vagyis védelmi szükségességből aktivizálja az ország védelmi potenciálját és hajtja végre az országvédelem fegyveres és nem fegyveres feladatait. A honvédelmi rendszer szükség szerinti egyes alrendsze reinek vagy egészének alkalmazására az Alkotmány szerinti minősített időszakokban, vagyis a rendkívüli állapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet kinyilvánított eseteiben, valamint a háborús küszöb alatti katonai természetű veszélyek kezelését biztosító , úgynevezett korlátozott védelmi helyzet időszakában kerülhet sor. Ez utóbbiaknak, vagyis a korlátozott védelmi helyzet kezelésének sajátos megnyilvánulási formáját jelentette, illetve jelenti a nagyhatalmi kényszerrel létrehozott Jugoszlávia széthullását kísérő polgárháborús események országunkat érintő katonai védelmi kezelése. A honvédelmi alapelvek országunk biztonságát és védelmét - figyelembe véve a rendkívüli időszaki helyzetek kezelését is - erős korlátok közé szorítja, amikor rögzíti, hogy a veszé lyhelyzetek megelőzéséhez, illetve elhárításához szükséges, a fenyegetettséggel mindenkor arányos intézkedéseket lehet csak meghozni. Ez a követelmény a honvédelmi rendszert, illetve egyes elemeinek rendkívül differenciált é s rugalmas alkalmazását követeli meg. (10.50) Harmadszor: a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek hiteles visszatartó erőt kell képezniük, amely elősegíti a fegyveres konfliktusok elkerülését és a veszélyforrások kiküszöbölését. Képesnek kell lenniük az ors zág megvédésére és az ENSZ alapokmányával összhangban álló nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítésére. Fegyveres erőink helyzetét és állapotát ismerve, ennek a követelménynek ma csak szükségszerűen felelhetnek meg. Az alapelvek szerint védelmi haderő biztosításához a Magyar Honvédséget át kell alakítani. Ez egy hosszabb időszakot felölelő folyamatban valósulhat meg, amelyhez az alapelvek haderőfejlesztési része konkrét követelményeket is meghatároz, amelyeknek szükségszerűen költségvet ési kihatásai is lesznek. Ez a haderőkorszerűsítés véleményünk szerint nem jelent mást, csupán egy hiteles visszatartó és védelmi erő megteremtését, a környező államok haderőkorszerűsítésével arányosan, az elégséges védelem elvének országunkra történő ko ncentrálását. Tisztelt Országgyűlés! Az előzőkben vázolt három főbb doktrinális nézet és követelmény természetesen csak egyfajta keresztmetszetét adhatta a honvédelmi alapelveknek, ugyanakkor megítélésem szerint alkalmas volt arra, hogy bemutassa új honvéd elmi nézetrendszerünk lényegét.
