Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
513 A negyedik megjegyzésem: államtitkár úr említette, hogy nem érti, az SZDSZ miért üdvözölte az Alkotmánybíróság határozatát. Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert már úgyis régen készültem arra, hogy valamilyen formában válaszo lok erre a kérdésre - bár nem Kálmán Attila államtitkár úrhoz címezve, hanem Isépy államtitkár úrhoz, aki igen figyelemreméltó aktivitást tölt be az utóbbi két hétben, hogy az SZDSZt olyan színben tüntesse fel, hogy megváltoztattuk volna a véleményünket. Ezért kérem, hogy most fokozott figyelemmel hallgattassék meg, miért is üdvözöltük az Alkotmánybíróság döntését. Egyrészt azért üdvözöltük, mert az Alkotmánybíróság kimondta azt, amit a Kormány elvitatott, hogy az államnak semlegesnek kell lennie. Kálmán A ttila államtitkár úr volt vezetője ezt részletesen többször itt a Parlament színe előtt is elmondta. És ezenkívül ezt az állami semlegességet az Alkotmánybíróság részletesen kibontotta a határozatban, több oldalon keresztül írt erről, és mint tudjuk, ez mi ndenkit köt, mindenkire kötelező erővel van, ezért ezt fölfoghatjuk úgy, hogy az Alkotmánybíróság kvázi törvényt alkotott az állam semlegességéről. És tisztelt Ház, ez számunkra sokkal többet ér, mintha annak idején elfogadta volna a Parlament azt a módosí tó indítványt, amely kimondta volna az egy település - egy iskola kérdésében, hogy az egy iskolát nem lehet átadni, mert az alkotmánybírósági határozat indoklása pont efelé közelít: az állam kötelességévé teszi, hogy gondoskodjon a semleges oktatásról. A k övetkező dolog, amiért üdvözöltük, hogy emlékszünk valamennyien arra, milyen hevesen támadtuk a 15. § eredeti formáját is, amelyet aztán az alkotmányügyi bizottság még jobban fölpuhított és megváltoztatott. Erre mondtuk, hogy alkotmányellenes diszkrimináci ót tartalmaz, és hát ezt megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Tény és való, hogy a kétharmados ügyekben más döntés született, de ha cinikus szeretnék lenni - de ezt, kérem, nézzék el nekem, nem vagyok cinikus , megjegyezhetném azt, hogy bizony ez a döntés két évvel ezelőtt nem esett volna jól, de egy évvel az előtt, hogy feltehetően a kormányzati pozícióban változás következik be, minden bizonnyal nem fog hátrányára szolgálni az új kormánynak. És egyébként pedig, ha ténylegesen értékelném a kétharmados dön téseket, mindenki, aki ezt a határozatot részletesen elolvassa, tudja, hogy az Alkotmánybíróság körülbelül középen foglalt állást. Magyarán, nemcsak azok a törvények kétharmadosak, amelyeket úgy hívnak, ahogy az Alkotmány nevesíti, hanem az olyan törvények bizonyos részei is, amelyek az alapjogok fő irányainak és védelmének meghatározására vonatkoznak. Magyarán, ez a döntés megelőzi, hogy kiüríthetőek legyenek a kétharmados döntések. S az is igaz, hogy az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy viszont nem m inden kétharmados, ami az adott tárgyra vonatkozik. Tehát ez egy bölcs, a kétfajta vélemény között középen álló döntés volt, amelyből, úgy gondolom, mindenki profitálhat, aki azt szeretné, hogy a Ház hatékonyabban működjön. Tehát összegezve az alkotmánybír ósági döntést, azt mondanám - egy csernobili példát fölelevenítve , hogy az Alkotmánybíróság kvázi alkotmányos szarkofágba helyezte ezt az ingatlantörvényt, és ilyen módon ez a törvény nagyrészt megszabadult azoktól a jellemzőktől, amelyek káros hatást fe jtettek volna ki. De hangsúlyozom, nem pótolja a finanszírozás átalakítására tett erőfeszítéseket. Végezetül Fodor Gábor megjegyzésére… Elnézést, tisztelt Ház, hogy hosszabban szólok, csak nem szeretnék még egyszer két percre fölszólalni. Arról van szó, ho gy Fodor Gábor elnök úr említette itt a négy kihagyni szándékozott vallási csoporttal kapcsolatosan, hogy nincs bizonyíték, hogy törvényellenes tevékenységet folytattak. Azt szeretném modnani, nemcsak erre nincs bizonyíték, hanem egyetlenegy levelet sem lá tunk mi, képviselők a bizottságban, amelyek alátámasztották volna azt, amit Tóth Albert képviselőtársunk elmondott. A helyes eljárás az lett volna, hogy ezeket a szülői leveleket a parlamenti képviselők számára hozzáférhetővé teszik; a Parlament megfontoln á ennek alapján, hogy fennforoge bűncselekmény elkövetésének gyanúja. Ha úgy véljük, hogy igen, az elnök az ügyészséghez fordulna, és addig ezeknek a szervezeteknek a támogatását föl lehetne függeszteni. Ez lenne a Bverzió esetén a reális és a törvényes
