Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
509 KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Nem terveztem hozzászólni, de úgy érzem, hogy meg kell szólalnom. Mindenekelőtt Iványi Gábor képviselőtársamnak ezt az utolsó megje gyzését, amit egy református lelkipásztor képviselőtársamra mondott, nem értem. Őt eddig éppen a higgadtságáról és korrektségéről ismertem. Ez a megjegyzés úgy érzem, hogy méltatlan volt hozzá. A másik, amit szeretnék mondani, hogy az egyházak évszázadokon keresztül rengeteg értéket termeltek, értéket állítottak elő, értéket őriztek és értéket adtak tovább, nemcsak az iskolákban, kolostorokban, könyvtárakban, hanem másutt is. Ehhez voltak földbirtokaik és különböző örökségek, bérházak és egyebek. Ennek a jö vedelméből tartottak fenn iskolákat és egyéb intézményeket. Ezeket az államosításkor elvették tőlük, és most a tulajdonrendezés alkalmából az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos törvénnyel kapcsolatban nem kapták vissza, tehát teljesen természetes, hogy vala miből, valamilyen formában az államnak támogatnia kell az egyházakat, és én nem érzem azt, hogy ez problémát okozna az állam és az egyház szétválasztása érdekében, hiszen ahhoz, hogy az egyházak működőképesek legyenek, szükségük van támogatásra. A másik do log, amit nem értek Mészáros István képviselőtársamnak a mondásában: miért kifogásolja azt, hogy 50%kal nőtt az egyházak támogatása, hiszen például az iskolák száma kétszeresére nőtt. Azonkívül soha nem kapta meg az egyház azt a támogatást, amire szüksége lett volna. Tehát igenis nagy megértéssel és önmegtartóztatással van az egyház, lényegesen kevesebbet kap ő is, mint ahogy a társadalom sok minden más rétege is, mint amire szüksége lenne. A következő, amit szeretnék megemlíteni: nem értem, hogy az Alkotm ánybíróság határozatát az SZDSZ miért fogadja győzelemként, hiszen az SZDSZnek az volt a kívánsága, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki az egyházi ingatlannal kapcsolatos törvénynek az alkotmányellenességét. Huszonvalahány, ha jól emlékszem, 24 paragrafusb ól áll ez a törvény, abból egyet utasított el, 23at fogadott el. Tehát tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy az SZDSZ ebben a csatában - sportnyelven kifejezve - 23:1 arányú vereséget szenvedett. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Tehát nem tudom, miért han goztatják televízióban, rádióban, és a sajtóban is győzelemként ezt a 23:1es vereséget. A következő, amit nem értek: miért tekintik az SZDSZ ötletének vagy javaslatának azt a javaslatot, hogy a polgárok a személyi jövedelemadójuknak egy bizonyos százaléká t fordítsák egyházi kiadásokra, vagy egyházi igényekre. Ezt a világ számos országában évtizedek óta bevezették és hasznosítják, és ezért az nem kizáró ok, hogy az SZDSZ ezt támogatja, mert amennyiben ez egy helyes, jó ötlet, akkor annak ellenére, hogy az e llenzék bármelyik pártja támogatja, a Kormány is nyilván magáévá fogja tenni. Tehát ez nem kizáró ok. Tudomásul vesszük … (Juhász Pál: És miért nem alkalmazzák?) Hogy miért nem vettük eddig? Teljesen jogos Juhász képviselőtársamnak az észrevétele, hogyha e zt helyeseljük, miért nem alkalmazzuk. Néhány oka van ennek. Az egyik az, hogy az egyházaknak - legalábbis a történelmi egyházaknak - a tagjai zömében, vagy jelentős mértékükben idős emberek, nagycsaládos emberek, tehát feltételezhető, hogy a személyi jöve delemadójuk viszonylag csekély. A másik az, hogy négyöt évtizeden keresztül meglehetősen egyházellenes propaganda volt az országban, tehát nem valószínű, hogy egyik napról a másikra hirtelen be lehetne vezetni ezt a formát, amit egyébként elvileg magam is helyeslek, és úgy tudom, hogy a Kormány dolgozik egy ilyen törvényjavaslaton. Végezetül a felmérésről, illetve a különböző arányokról hadd mondjam a következőt. A harmincas években volt utoljára olyan népességnyilvántartás, olyan népszámlálás, amelyikben a felekezethez való hovatartozást is megkérdezték. A '49es népszámláláskor is szerepelt ez a rovat, de én a '49es népszámlálásban közölt adatokat már nem tekinteném teljesen mérvadónak, tekintve, hogy a bizonyos fordulat éve alkalmából már elég sokan vo ltak megfélemlített állapotban, tehát nem biztos, hogy merték vállalni a tényleges meggyőződésüket. '72től reprezentatív tudományos felméréseket végeztek el különböző intézetek az országban. A '30as, a '49es és a '72 óta végzett felmérésekből következte ttük ki ezeket a százalékokat, amelyeket nem minden esetben, hanem az
