Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
50 szédítő csúcsokon é rezheti magát. Elszántsága és kitartása csak a hegyi kecskék és zergék teljesítményéhez lesz hasonlítható. No de félre ezekkel a keserűen ironizáló szövegekkel és ezzel a leltárral! Nézzük inkább a hétköznapokat és a gyakorlatot. Ha önök ezt a törvényt meg szavazzák, ne csodálkozzanak majd azon, ha kórházba igyekezvén nem betegágyba, hanem várólistára kerülnek, s ha végre bejutottak, ne vegyék zokon, ha a törvény felhatalmazása alapján a folyosón vagy, urambocsá! az illemhely előterében jelölik ki majd az ép pen rendelkezésre álló ágyat, s fizetni kell, ha jobb elhelyezést szeretnének, olyat, amelyet azonos összegű biztosítási járulék fejében jelenleg még megkaphatnak. Jó időben tudni arról, hogy választott háziorvosuk, akinek a biztosítási kártyájukat tavaly gyanútlanul leadták, lelkesen privatizále, vállalkozó lesze, vagy önkormányzati alkalmazott. Mert ha vállalkozó lesz, de nem vállal az illető kolléga területi feladatot, és ennek ellenére a biztosító mégis - nem értem, hogy miért, de - szerződést köt vel e, akkor az eddigi díjtalan orvosi ellátásért külön díjat is kérhet az orvos, amit a biztosító nem térít majd meg. Az eleddig nem világos, hogy mire leszünk, és milyen színvonalon jogosultak a változatlan biztosítási díj ellenében, és a szabadáras orvosi d íjak ez esetben mit is jelentenek. Szabadon választott vállalkozó orvosunk a kártyapénzt a legjobb belátása szerint használhatja fel, arról ugyanis eddig senki nem rendelkezett, hogy abból mennyit kell az ellátásunk szinten tartására fordítani. (19.30) Két ségtelen ugyanakkor, hogy néhány területi igazgatóság nagy buzgalommal, a költségvetési törvénynek és egymásnak is ellentmondó körleveleket bocsát ki abban a roppant fontos kérdésben, hogy lehete gépkocsit lízingelni a kártyapénzből, és hogyan? Mindez a b iztosítotti érdekek képviseletére jogosult önkormányzat hiányában egyáltalán nem meglepő. Az is igaz viszont, hogy az egészségügyiek érdekképviselete sem biztosított, elég csak a 13. havi bér kifizetése körüli botrányra és a sajtóban tegnapelőtt megjelent, nekünk szóló nyílt levélre utalnom. Az első 6 §t elegendő átbogarászni, s akkor rá kell hogy jöjjünk: egy végelenül felületes és megérthetetlenül bonyolult törvényszövet leple alatt kettéhasad a társadalombiztosítás. Na nem egészség- és nyugdíjbiztosítás ra, hanem szegényellátásra és a tehetősebbek külön biztosítási és ellátási formáira. Nem lehet véletlen, hogy a Belügyminisztérium, a PM és a nagy bankok meghirdették és már szervezik a maguk különbiztosításait, és az is törvényszerű, hogy az anyagilag cső dhelyzetben álló kórházak szolgáltatásainak a javát ezek a különbiztosítók fogják lefölözni, mert csak ezek tudják majd megfizetni az elfogadható színvonalú ellátást. A Szocialista Párt - és jómagam is - ezeket a törekvéseket elfogadhatatlannak tartjuk, vi sszautasítjuk, és csak olyan változtatásokat támogatunk, amelyek nem veszélyeztetik az átlagos jövedelmű állampolgárok ellátásait, amelyek nem hozzák anyagilag kényszerhelyzetbe az egészségügyi intézményeket és dolgozókat, amelyek egyértelművé teszik a biz tosítottak jogait és a szolgáltatások kötelezettségeit. Képviselőtársaim! Mielőtt a többi rendelkezés sorsáról döntenek, tudniuk kell, hogy nem a jelenlegi táppénz- és nyugdíjszabályok idézték elő a társadalombiztosítás deficitjét, és nem a javasolt, soksz or kicsinyes és antihumánus szigorítások fogják helyreállítani a gazdálkodás egyensúlyát. A táppénzesek aránya már harmadik éve 6,9%, az egy keresőre jutó táppénzes napok száma pedig csökken. A munkanélküliség és a megélhetési gondok miatt ma már az sem me het el betegállományba - és nem is megy el , aki valóban beteg. Nem szigorítani, hanem ésszerűsíteni kellett volna. A nyugdíjszabályokkal is ugyanez a helyzet. Kovács Pál képviselőtársam részletesen szólt, én csak azt említeném meg, hogy amíg 1990ben az átlagnyugdíj 6630 forint volt, az abban az évben
