Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
47 nem oldották meg, mert bármilyen korhatár megállapítása legalább egyensúlyban lévő, tehát korát tekintve tovább nem elöregedő népesség létezését tételezi fel. Jelenleg távolról sem beszélhetünk egyensúlyi hely zet irányába tartó népesedési folyamatokról, emiatt a romló tendenciák belátható időn belül kikezdik majd a megnövelt korhatárt is, további korhatárnövelést kényszerítve ki. Ilyen módon kialakítunk egy olyan nyugdíjrendszert, ami a halandósági arányok köny örtelen érvényesülése miatt a lakosság többsége számára elérhetetlen lesz, és mindezzel együtt az életminőség és az időskori létbiztonság oly nagy mértékű csorbulása árán sem fogjuk megoldani az alapproblémát, csak tovább halogatjuk a megoldását. Milyen kö rülmények között lehetne megszavazni egy korhatárnövelést, hiszen az eddig elmondottakból kiérződött, hogy a társadalombiztosítás mai, nagyon súlyos helyzetét és a korhatárnövelés kényszerét logikusan gondolkodó írók és közgazdászok már évtizedekkel korább an megjósolták. Nos, amit megjósoltak, bekövetkezett, mindenben igazuk lett, mit akarnak még? A felelős cselekvést, a jövőért felelős gondokodást szeretném rákényszeríteni a végrehajtó hatalomra, amit ebben a kérdésben egyáltalán nem tapasztalhatok. Semmif éle olyan törekvést nem érzékelek, ami a gyermekes családok helyzetének javítása révén meg kívánná fordítani távlatban a keresőeltartott arány további romlását. A romló lakáshoz jutási esélyek miatt Budapesten először házasulók átlagos életkora az utóbbi néhány esztendőben éveket ugrott, és a negyedik évtizedüket nőtlenként, hajadonként indítók aránya már közel harmadrésznyi. A gyermekes családok helyzete látványosan romlott, leszakadásuk a népesség átlagától felgyorsult. Emlékeztetésképpen hadd utaljak a Parlament tavaly novemberi döntésére, midőn a kétkulcsos általános forgalmi adó többletterheit nem ellensúlyozni igyekezett az Országgyűlés a gyermekes családok körében, hanem még a korábbi adóalaplevonási lehetőséget is megszüntette. A parlamenti, kormán yzati döntések tehát messze nem a Magyar Demokrata Fórum országos népesedéspolitikai fórumán óhajtott irányba sodorják a társadalmat. Miközben a többgyermekes családok aránya a családokon belül évről évre csökken, addig a létminimum alatt élők táborában ar ányuk növekvő, hányaduk itt már háromnegyed résznyi. Vajon komolyan gondoljuke, hogy ilyen mostoha körülmények közepette élő, több nyelvet beszélő, a világpiacon versenyképes árukat gyártó és a mi nemzedékünket nyugdíjas korban méltányos nívón eltartó mun kaerő cseperedik fel e leszakadó családokban? Nem szükséges bizonygatnom, hogy a szociális érzéketlenség, a fiskális rövidlátás miatt reménybeli eltartóinknak nemcsak a csekély lélekszámával lesz gond, hanem munkaképességük, világpiaci versenyképességük mi nőségével is. Közismert mondás, miszerint tettével növeli, ki elfedi a bajt. A nyugdíjkorhatár emelését semmiképpen nem szabadna úgy jóváhagyni, hogy megoldatlanul hagyjuk a korhatárnövelés irányába kényszerítő demográfiai tényezőket. Képviselőtá rsaim figyelmét még felhívom néhány további statisztikai adatra. Ma gyakran hallható, olvasható, hogy nyugdíjkorhatárunk európai mércével mérve túl alacsony, emelnünk kell tehát a korhatárt az Európához való igazodás jegyében. Való igaz, hogy Európa legtöb b országában 45 évvel magasabb a nyugdíjkorhatár, de ott 68 évvel több az átlagos életkor is. A nyugdíjkorhatár nem a gazdasági fejlettség függvénye, hanem elsősorban a halandósági viszonyoké. Indiában vagy Kenyában a hetvenes években nem azért volt a ko rhatár a mienkénél is alacsonyabb, mert mi fejletlenek voltunk hozzájuk viszonyítva, hanem azért, mert viszonylag kevesen érték meg ott, akkor, ezekben az országokban az ötvenedik, illetve az ötvenötödik életévüket. Európa többi országában - Romániától elt ekintve - a magasabb korhatár ellenére a népesség nálunknál nagyobb hányada éli meg a nyugdíjkorhatárt, és aki ott ezt megéri, az emellett még több nyugdíjban töltött életévre is számíthat. Tehát szó sincs arról, hogy nálunk irreálisan enyhék lennének a ny ugdíjassá válás feltételei.
