Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 16. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - Az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
419 Mindez nemcsak teoretikus fejtegetés, hanem napjaink véres valósága tőlünk délre. Nem fele dkezhetünk meg arról a barbár népirtásról, amelyet estéről estére láthatunk a televízióhíradó jóvoltából és filmkockáin. Az eszkalálódó boszniai válság közepette nincs sem politikai, még kevésbé erkölcsi alapja annak, hogy egy népirtó háború bűnösei ne ke rüljenek bíróság elé. Ellenzéki oldalról felmerül a kérdés, hogy hol húzódnak meg a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségeinek a keretei. Nos, a Kormány törvényjavaslata minden tekintetben e lehetőségek keretein belül van. Figyelemmel van az Alkotmánybí róságnak a ZétényiTakács néven ismert törvénnyel kapcsolatban kifejtett álláspontjára is, hiszen a Kormány törvényjavaslata olyan törvényeket foglal össze, amelyek az elkövetés idején hatályos magyar jogot öleltek föl, pontosan megállapítva a jogalkalmazó számára, hogy melyek az irányadó büntetőjogi normák, ide értve a tényállást és a büntetési tételeket is. A javaslat vitájában aggályként hangzott el, hogy vajon mennyiben vezethetnek eredményre az évtizedek távlatában elkövetett bűncselekményekkel kapcsol atos bizonyítási eljárások. Magától értetődik, hogy minden egyes büntetőeljárás során érvényesülnek mindazok az alkotmányos eljárásjogi garanciák, amelyek valamennyi büntetőeljárás során ma a magyar bíróságok előtt érvényesek. Elképzelhető, és így van ez a náci háborús bűnösök mintegy fél évszázaddal ezelőtt elkövetett bűneivel kapcsolatban is persze, hogy bizonyítási nehézségek miatt egyes eljárások esetleg nem eredményeznek olyan ítéleti bizonyosságot, amelyre bűnösséget lehetne alapítani. Mindez nem lehe t annak oka, hogy eleve lemondjunk e főbenjáró bűnök üldözéséről, mint ahogy hasonló okból a náci bűnök üldözése sem vált időszerűtlenné. Azt hiszem, az az aggály, amely a törvényjavaslat bizottsági vitái során jelentkezett, hogy ti. a magyar forradalom és szabadságharc idején az elkövetett egyes cselekmények háborúban elkövetettnek minősülneke, az ún. Jelcindosszié dokumentumainak ismeretében teljesen eloszlanak. A magyar ügyekkel foglalkozó ENSZbizottság megnyilatkozásai (Folyamatos zaj, az elnök cseng et.) valamint az 1961es magyar Btk. okfejtésén túl ma már ismerjük Zsukov úr jelentéseit is, amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy Magyarország ellen a szovjet hadsereg háborút folytatott le, és ez a háború a Székesfehérvár mellett állomásozó különleg es hadtestnek adott paranccsal formálisan is megragadható, nem szólva azokról az adatokról, amelyek 35 ezer magyar lefegyverzéséről, nagy mennyiségű lőfegyver, harci technika és lőszer zsákmányolásáról szólnak a - idézem - harci cselekmények során. A dokum entumok - bár válogatásról van szó - bepillantást engednek abba a szégyenletes szerepbe is, amelyet egyes magyarok vállaltak hazájuk árulása során. A II. világháborúban ezt a magatartást kollaborációnak nevezték, és közismert, hogy a civilizált világban mi volt a kollaboránsok sorsa. A kormány törvényjavaslata senkit sem juttat ilyen sorsra, hiszen jól tudják, a magyar büntetőjog szabályai ezt jelenleg nem teszik lehetővé. Lehetővé teszik ugyanakkor azt, hogy a bűnök elkövetői és tetteik ítéleti bizonyosság erejével megbélyegeztessenek a nemzet és a nemzetközi közvélemény előtt. A bizottsági vitában felmerült, vajon magyar jogot képezneke a genfi konvenciók hivatkozott szabályai? Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy a tudomány berkeiben különböző álláspontok vannak arról, hogy a nemzetközi egyezmények miként válnak egy ország belső jogává. Olyan törvény azonban nincsen a Magyar Köztársaság törvénytárában, amely ellene mondana annak, hogy a genfi egyezmények, amelyeket Magyarországon 1954ben törvényerejű rende lettel kihirdettek, hogy ezek az egyezmények, amelyek 1955. február 3án hatályba léptek, ne tartoznának az érvényes magyar jog körébe. A Kormány nem tudott támogatni olyan módosító indítványt sem, amely a Btk. általános szabályaival szemben kötelező erőve l határozná meg az alkalmazandó közügyektől eltiltást, illetőleg
