Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 16. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - Dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár válasza a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegész... - PUSZTAI ERZSÉBET népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PUSZTAI ERZSÉBET népjóléti minisztériumi államtitkár:
409 nyugdíjintézkedései következtében leginkább a nyugdíjasok rétegének sikerült megőrizni, sőt, nem kis mértékben javítani a helyzetét. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a gyermekes és főleg a sokgyermekes családokról. A létminimum hoz történő viszonyításnál a kérdést nem lehet úgy leegyszerűsíteni, ha csak a nyugdíjat vagy a minimumnyugdíjat hasonlítjuk a létminimumhoz: a nyugdíjasok egy jelentős része nemcsak a nyugdíjból él. Jövedelmi helyzetüket az adott háztartás összes jövedelm e is befolyásolja. Képviselő úr rosszallóan említette, hogy a korábban nyugdíjazottak nyugdíjátlaga és az újonnan megállapított nyugdíjak átlaga közeledik egymáshoz. Mi ennek az oka? Az egyik ok, hogy azt a kedvezőtlen tendenciát, amely szerint a nyugdíjba menetel időpontja jobban meghatározza a nyugdíjat, mint a szolgálati idő vagy a kereset, a nyugdíjba vonulás időpontja szerinti emelésekkel sikerült megállítani - ez tehát eredmény. A másik típusú indok, hogy jelentősen változott az új megállapítások stru ktúrája: például az öt év megszakítás miatti joghátrány eltörlésével éppen a hivatkozott 1991. évben nagy arányban kerültek megállapításra rövid szolgálati idővel, régebbi keresetek alapján nyugdíjak. (16.50) A sajátjogú nyugdíjmegállapítások között az em lített években és jelenleg is növekszik a nők aránya, s ez a jellemzően alacsonyabb keresetük, rövidebb szolgálati idejük miatt jelentősen csökkenti az átlagot. A rokkantsági nyugdíjmegállapítások számának növekedése is olyan szerkezeti változást jelent, ami a rövidebb szolgálati idő és alacsonyabb kereset miatt csökkenti az átlagot. Tehát összefoglalva: igaz az a megállapítás, hogy az állományi átlag és az új megállapítások átlaga közeledett egymáshoz, de ennek oka nem a kedvezőtlen megállapítási szabályo kban keresendő, hanem a korrekciós nyugdíjemelések és az új megállapítások összetételváltozásának a következménye. Palotás úr irónikusan megjegyezte, hogy a Kormány az elmúlt évben egy általa kitalált várható nettó keresetnövekedést vett figyelembe és a t ényleges adatnak megfelelő utólagos korrekciót nem tesz. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok bevonásával valóban célszerű lesz erre egy módszert kidolgozni, de addig is szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy az előzetes adatok szerint a '92. évi té nyleges nettó átlagkeresetnövekedés várhatóan nem haladja meg a prognosztizált mértéket. Boros László képviselő úr hozzászólásában aggódott, hogy a politikai rehabilitációs nyugdíjkiegészítések emelése a többi nyugdíjas kárára történik. Megnyugtatom képv iselő urat, hogy ezeket a nyugdíjkiegészítéseket és azok emelését is az elfogadott költségvetési törvények szerinti központi költségvetés finanszírozza. Elmúlt az a régi idő, amikor újabb jogosultságot a nyugdíjalap terhére állapítottak meg az előző kormá nyok. Sümegi Sándorné képviselő asszony az inflációt követő nyugdíjemelést hiányolja, és Kovács Pál képviselő úr is hozzászólásában a reálpozícióváltozást értékeli. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Országgyűlés a '91. évi határozatában, majd a '92. évben törvényben rögzítette, hogy a nyugdíjemelésnél a nettó átlagkeresetnövekedést és nem az inflációt kell követni. Megjegyzem: 1993. évben várhatóan az infláció szerencsés csökkenése miatt a javaslatban szereplő 14%os nyugdíjemelés eléri a prognoszti zált fogyasztóiárnövekedés alsó határát, amire 1975. óta a gazdasági növekedés időszakában is csupán csak két alkalommal volt példa. Tény az is, hogy ez a 14% valamelyest elmarad a nettó átlagkereset '93. évre prognosztizált emelkedésétől. Fontos, hogy en nek okait világosan lássuk, és a társadalombiztosítás helyzetét ne pillanatfelvételként, hanem az objektív folyamataiban értékeljük.
