Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SÜMEGI SÁNDORNÉ (FKgP)
38 tudja számolással, hogy ebből akkor vajon mennyi is a nyugdíjemelés, és a százalékos emelés milyen mód on történik. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyitva áll előttünk a kérdés, hogy megerősítsüke ezt a korábbi döntésünket, és ennek megfelelően alakuljon a nyugdíjasok helyzete. A másik törvény, amivel az ő helyzetük szorosan összefügg, az általá nos forgalmi adóról szóló törvény. Én felfrissíteném - jegyzőkönyvben utánakerestem - az általános forgalmi adó törvény miniszteri expozéjában elhangzottakat. Ott elhangzott, hogy ez adóbevételi többletet jelent, 80 milliárd forintot, majd később ez 60 mil liárdra változott a kulcs megváltoztatásával, amely adóbevétel természetesen a nyugdíjasok vásárlásaiból is keletkezik. (Dr. Horváth József jegyzői székét Juhász Péter foglalja el.) (18.30) Ennek kapcsán mondta Kupa Mihály pénzügyminiszter úr, hogy 5, 6, e setenként még nagyobb százalékot is említett, tud elképzelni a kompenzálásra. Ezt követte Surján László miniszter úrnak bizottságunk előtt tartott ismertetése, aki úgy fogalmazott, hogy a nyugdíjasok kompenzálásának kérdését, a legrászorultabbak kompenzálá sának kérdését szakítópróbának tekinti a koalíción belül. Én most kérdezem tisztelt képviselőtársaim, hogy a két érintett miniszter ilyen közös akarattal csak azt tudta elérni, hogy egyáltalán nem történik kompenzáció? Ebben az összefüggésben kell nekünk v izsgálni a nyugdíjemelés kérdését. Legalább a korábban elhatározott szándékainknak megfelelően a nettó átlagkereset szerint kellene a nyugdíjat emelni. Ez különös hangsúlyt kap most, idestova egy hete, hogy az újságból arról tájékozódtam, arról értesültem, hogy az MDF országos gyűlésén mintegy fő feladatnak tekintették a társadalom megszólítását. Külön hangsúly az, hogy a nyugdíjasokat kellene megszólítani. Énszerintem, hogyha ez a megszólítás a jogaik csorbítását jelenti, én nem hiszem, hogy ez kedvező hat ást eredményez. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Sümegi Sándorné Független Kisgazdapárti képviselő aszszonynak. Felszólaló: Sümegi Sándorné (FKgP) SÜMEGI SÁNDORNÉ (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Há z! Elgondolkodtam azon, hogy az előttem hozzászólók olyan bőven kifejtették már a nyugdíjemeléssel kapcsolatos nézeteiket, hogy gondolkodtam azon is, hogy folytassame a sort? De ilyen fontos, anyagi gondokkal küzdő rétegnek az érdekeiben, mint a nyugdíjas ok, talán nem elég, és nem lehet elég hozzászólni, inkább minél többször kell hangsúlyozni a gondjaikat. Ma az új megállapítású, magasabb összegű nyugdíjak indulástól értékmegőrzésben részesülnek naprakészen, míg a régiek sajnálatosnak mondott veszteségeir ől az a megállapítás, hogy csak több lépcsőben, hosszabb idő alatt, a gazdasági helyzet függvényében pótolható. Ami azt jelenti, hogy a régi nyugdíjas minden emelésnél új keletű, nagymértékű károsodást szenved, mert az értékvesztést pótolt nyugdíj nagyságá ra sokkal nagyobb emelés esne. Ezért az igazságos, a biztosítási elvet és a jogegyenlőséget kifejező az lenne, ha az évi emelés terhére megtörténne az értékvesztést pótolt nyugdíjfolyósítás. A régi nyugdíjasok felgyülemlett vesztesége, valamint az új megál lapítású, magasabb összegű nyugdíjasok kára, ami az emelésből történő nyugdíjkiegészítés miatt keletkezik, nyilvántartásba kerülne későbbi vagy más módon történő rendezéssel. A demokratikus ugyanis az lett volna, ha a rendszerváltáshoz a teljes nyugdíj ke resztmetszetében megtörtént volna a nyugdíjak nagyságának értékvesztéspótlása a magas százalékú emelések bevezetése előtt. Mivel ez nem történt meg, a régi nyugdíjasok régi kárai halmozódnak a mai rendszer minden emelésénél; az emelési hiány és a folyósítá si hiány.
