Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
3073 ezenkívül ebben az évben arra is rájöhettünk, habár a Közös Piac valamennyi kormány- és államfője miniszterelnökünk személyes jó barátja, mégis azt az elvet vallják, hogy "kein Bruder in Spiel", és amikor gazdaságról van szó, amikor üzletről van szó, akkor minden szívfájdalom nélkül lezárják a határokat a magyar áruk előtt. És arról már senki nem tehet, és nyilvánvaló, hogy ez cs ak az ország szerencsétlensége, hogy egy ilyen gazdasági helyzetben most már harmadik éve hihetetlen aszály sújtja a mezőgazdaság amúgy is szétzilált termelését. Úgy gondolom, szükségszerű volt a pótköltségvetés bevezetése, hiszen valahol választ kellene a dnunk ezen a vonalon is arra, hogy mit csináljunk a magyar pénzintézetek érdekében; mit csináljunk annak érdekében, hogy a magyar pénzintézeteket valóban alkalmassá tegyük arra a feladatra, a gazdaság finanszírozására, amelyre létrejöttek. És szükséges vol t a pótköltségvetés azért is, mert választ kellett adni, hogy a romló szociális helyzetre tude a Kormány, tude a Parlament valamilyen megoldást találni. Szükség volt tehát a pótköltségvetésre - de nem erre a pótköltségvetésre, amelyet benyújtottak. Amiko r elkezdtem olvasni a pótköltségvetés első néhány oldalát, amelyen a gazdasági elemzések szerepeltek, mivel sokkal közelebb voltak a realitásokhoz, mint a korábbiak, ezért azt hittem, hogy ennek eredményeképpen a költségvetésben javasolt megoldások is a re alitásokhoz fognak közeledni. Sajnos, ez már nem következett be. Három alapvető hibája van ennek a benyújtott pótköltségvetésnek. Az egyik az, hogy a bevételi és a kiadási számok meghatározása továbbra sem igazán megalapozott, továbbra sem számításokkal al átámasztott, hanem nagyon sok esetlegességet tartalmaz. A másik, hogy a bevételi hiány ürügyén több mint 13 milliárd kiadási többletet bújtattak el ebben a beterjesztésben, és ennek a kiadási többletnek a döntő többsége az államigazgatás közvetlen támogatá sára szolgál. És a harmadik pedig az, hogy néhány tételnél én úgy érzem, a pótköltségvetés készítői tudatosan be akarták csapni a magyar Országgyűlés képviselőit. Én nem szeretnék azzal a két slágertémával hosszabban foglalkozni, amely itt majdnem minden h ozzászólásban megjelent, a Hungária Tv ügyével és az áfaemeléssel, hiszen ezzel sokan foglalkoztak. De meg kell mondjam, ha választanom kell a Kupa Mihály és a Soós Károly Attila által elmondottak között, akkor én inkább az utóbbihoz állok közelebb. Ugyan is Kupa Mihály azt mondta, hogy ő támogatná a Hungária Televíziót, mert a határon túli magyarok érdekét szolgálja. Én azt mondom, hogy ez igaz, és mi is támogatunk mindent, ami a határon túli magyarság érdekeit szolgálja. De egy pótköltségvetésnél minden e setben össze kell hasonlítani, melyek azok a legfontosabb kiadások, amelyek módosításra szorulnak az év közepén. Ezért úgy gondolom, még azok az erdélyi püspökök is, akik nemrég levelet írtak a magyar Kormánynak, mennyire fontos számukra a Duna Televízió, valószínűleg meggondolnák ennek a levélnek a megírását, ha tudnák azt, hogy esetleg ennek az ellentételeként arról kell döntenie a magyar Parlamentnek, hogy másfél milliárd forinttal többet fizessen ki az itt élő tízmillió magyar, mondjuk, a gyógyszerekért . (Moraj a jobb oldalon.) És úgy gondolom, hogy a határon túl élő magyaroknak nem az az érdeke, hogy ők a Duna Televíziót nézzék, hanem az az érdeke, hogy magyar nyelven kapjanak magyar információt, magyar nyelven kapjanak kulturális műsort. (Zaj a jobb ol dalon.) ., magyar nyelven kapjanak tudományos műsort, és úgy érezzék, hogy hozzá tartoznak egy nagy magyar közösséghez. És teljesen mindegy nekik, hogy külön a Duna Tvt alapítjáke meg 2 milliárd forinttal itt az országban, vagy pedig olyan tévéműsorokat, amelyek egyébként is elkészülnek az országban, egy tallózó módszerrel ugyanezen a műholdon keresztül számukra közvetítenének. (Folyamatos zaj a jobb oldalon.) Úgy gondolom, azt a három alapmegállapítást, amit az elején tettem, néhány példával kellene bizo nyítanom. Azt mondtam, hogy ez a pótköltségvetés tendenciózus, részrehajló, és elsősorban az államigazgatási szervezeteket részesíti nem mindig indokolt többlettámogatásban. Szeretném ezek közül elsőként az Országos Kárpótlási Hivatalnak adott többletkölts éget kiemelni. Csépe Béla ugyan védelmébe vette ezt a költségemelést, én viszont úgy gondolom, hogy vissza kellene emlékeznünk 1992 decemberére, amikor a költségvetést elfogadtuk. 1992 decemberében valamennyi, ma érvényben lévő kárpótlási törvény már elfog adásra került, valamennyi kárpótlási törvény határideje
