Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
3057 Igaze, hogy a Népjóléti Minisztérium család, gyermek- és ifjúságpolitikai főosztályán tervezik a Rákospalotai Leánynevelő Intézet átszervezését, a benne élők szétköltöztetését és az épület értékesítését? Második kérdésem: amennyiben igen, tájékoztattáke önt az ott jelenleg folyó munka egyedülálló voltáról é s értékeiről? Amennyiben ön a kellő információk birtokában van, egyet tude érteni a Rákospalotai Leánynevelő Intézet felszámolásával? Várom válaszát! (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Felkérem dr. Surján László népjóléti miniszte r urat, hogy az interpellációra adja meg a választ. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy v égre szóhoz jutok. Ezt azért mondom, mert ma már harmadszor készültem volna megszólalni, de egyszer visszalépett Kőrösi képviselő úr, és megcserélte interpellációit. Úgyhogy már azt hittem, teljesen felesleges vagyok. (Mozgás és zaj a bal oldalon. Közbeszó lások: Halljuk!) A konkrétumra rátérve: először is úgy érzem alapvető helyzetben, hogy egy ilyen problémakör azt a dilemmát veti fel, amit kicsit fanyarul a "bármit teszel, megbánod" kategóriába szoktak sorolni. Ugyanis mást sem hallunk időnként, mint hogy a kormányzat kezében lévő intézmények gazdálkodása nem felel meg a realitásoknak, a kiadások nagyok, irreálisak, felülvizsgálatra szorulnak. Minisztériumomhoz viszonylag kevés intézmény tartozik, de ezek átvilágítását, felmérését is szüksé gesnek tartjuk. Egy ilyen felmérés hullámai jutottak el a képviselő asszonyhoz és ez tükröződött az elhangzott interpellációban. Magyarországon 300000 veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván a gyámhatóságok. Ebből az állami gondozásban részesülők száma évről évre csökken, évente mintegy 10%kal, '91 végén alig több, mint 25000 gyermekről volt szó. De nincs okom kormányzati heurékára a csökkenéssel kapcsolatban, mert a csökkenés mögött negatív tendenciák is meghúzódnak, például az állampolgári jogon járó családi pótlék gyermekvisszatartó ereje, s csak oly későn kerülnek már ki a családból a gyerekek, hogy életkoruknál fogva is nehezen befolyásolhatók, nem akarom azt mondani, hogy neveletlenek lesznek. Ennek ellenére végül is azt látjuk, hogy viszonylag kev és gyermeket érint, és a nevelési hatás nem eléggé megfelelő mértékű. Ugyanakkor az önkormányzatok kezében lévő intézmények gyermekenként átlagosan 350 000 forintra kiegészített normatív támogatást kapnak. Ez a támogatás valójában nem elegendő ahhoz, hogy a 40%ban feltöltött intézményeket finanszírozni lehessen. Ebben a körben tehát megindult az intézmények racionalizálása, nem viharok nélkül, súlyos érdekeket sértve akár az oktatók körében, akár a gyerekek körében, szétszakítva barátságokat, esetleg testv éri kapcsolatokat. E folyamat megállítása hatalmi eszközökkel nem képzelhető el, de ez a folyamat az egyik indoka annak, hogy nagyon fontosnak tartanánk a gyermekjóléti és gyermekvédelmi törvénytervezetnek nemcsak koncepcionális, hanem a normaszöveg szerin ti elfogadását. A Népjóléti Minisztérium kezelésében mintegy tíz intézmény van, és ezeket sem kerülik el a válságjelek. Három javítónevelő intézetben, négy speciális gyermekotthonban, fóti gyermekcentrumban, két módszertani központban 1128 férőhelyen 509 növendék és 700 millió forintos költségvetés található. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat 350 000hez képest itt 1 millió
