Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A gépjármű-felelősségbiztosítási kárrendezési alapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
294 indítványaiban. Ez a kérdés pedig azt illeti, hogy gazdálkodhate, illetve milyen keretek között gazdálkodhat az alap a nála lévő pénzzel, tekintettel arra, hogy a járadékosok pénzének a veszélyeztetése, azt hiszem, nem lenne helyes. A kockázatvállalást itt csak nagyon korlátozott keretek között szabadna megengedni. Kérem , hogy ezt a módosítási indítványt támogassa a tisztelt Ház. Azt hiszem, hogy a jogosultak biztonságát a gazdálkodás korlátai itt jobban biztosítanák, mintha benne hagyjuk a lehetőséget a törvényben. Köszönöm szépen még egyszer, Elnök Úr, a lehetőséget. (T aps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik - előzetes jelentkezése alapján - Török Ferenc. Felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ) TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A gépjárműfelelősségbiztosítási kárrendezés i alapról szóló törvényjavaslat múlt heti vitájában már egyszer felszólaltam. Csak emlékeztetőül: arra szerettem volna választ kapni először is, hogy miképp kerültek részvények, gazdasági társaságban való részesedések a kárrendezési alapba, amikor a Hungár ia Biztosító járadéktartalékában ilyenek nem voltak. Másodszor arra, hogy mi tette 1992 júniusa óta, hat hónappal később szükségessé, hogy az alap gazdasági társaságban részt vehessen, és miért fektetheti be az alap pénzeszközeit a pénzpiacon. Úgy gondolta m, nemcsak nekem, de az egész Parlamentnek joga van választ kapni és tudni, hogy mi folyik a háttérben, hogy ki felel majd egy olyan gazdasági tevékenységért egy elkülönített állami pénzalap esetében, amelyet a törvényjavaslat megenged. A plenáris ülést kö vetően a miniszter úr írásban válaszolt az általam feltett kérdésekre. Megmondom, jobban örültem volna, ha a válasz itt a Parlamentben, a miniszter úr szájából hangzott volna el, hogy mi történt a háttérben az elmúlt hat hónap alatt. Ugyanis ez nagyon érde kes. A Hungária Biztosító Rt. tulajdonosai 1991. december 17én - több mint egy évvel ezelőtt - megállapodtak abban, hogy tőkeemelést hajtanak végre, amit az egyik tulajdonos, a külföldi készpénzben, a másik tulajdonos, az Állami Vagyonügynökség pedig vagy onértékben, értékpapírokban, üzletrészekben vagy ingatlanokban teljesít majd. A külföldi a kötelezettségének eleget tett. Ugyanakkor az ÁVÜ a vagyonátadás eredetileg tervezett, 1992. március 30i határidővel meghatározott időpontjáig nem teljesítette kötel ezettségét. (18.20) A miniszter úr levele szerint a Kormánynak ugyanakkor szerződési kötelezettsége volt, hogy a Hungária Biztosító Rt.tól leválassza a régi károk miatti kötelezettségek közvetlen költségvetési kapcsolatát. Ezért ezt úgy teljesítette, hogy a Hungária Biztosító Rt. a régi kötelező gépjárműfelelősségi károk rendezésére képzett és szolgáló járadék tartalékát, amelyet a Hungária Biztosítónak át kellett volna adni a kárrendezési alap részére, elszámolta az ÁVÜ kötelezettségeiben, és vállalta, h ogy amennyiben az Állami Vagyonügynökség kötelezettsége, amelyet eddig nem teljesített, megszűnik a Hungária Biztosító felé, úgy a Hungária Biztosító helyett az ÁVÜ fog teljesíteni a kárrendezési alapba. A miniszter úr szerint itt az államnak az állammal s zembeni követelése érvényesült. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy a miniszter úr tévedett. Itt ugyanis nem az államnak az állammal szemben volt követelése, hanem egy gazdasági társaságnak volt követelése az állammal, ha úgy tetszik, az Állami Vagyonügynökséggel szemben. Ez a követelés értékpapírokat, gazdasági társaságban üzletrészeket vagy egyéb ingatlanokat testesített meg. És ez egy nagyon lényeges különbség. Hiszen a privatizációval megbízott Állami Vagyonügynökségnek az állami vagyon priva tizációja a feladata. Ebben a körben a vagyonpolitikai irányelveket is figyelembe véve, nem volt akadálya, hogy a Hungária Biztosítónak állami vagyonnal fizessenek.
