Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Határozathozatal az egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A termékek hibája folytán keletkezett kárért fennálló felelősségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
290 államigazgatási tisztviselők köre - a köztársasági megbízott vagy a jegyző , a koncepció logikájából csak nehezen indokolhatóan, elég széles maradt. Persze, választhattunk volna egy, a spanyol szabályozáshoz hasonló megoldást, ahol a parlamenti biztosnak minden spanyol állampolgár megválasztható, aki állampolgári és politikai jogainak teljes birtokában van. (18.00) De a hivatal gyakorlása összeférhetet len mindenféle politikai tisztséggel, így a párttagsággal is - a spanyol törvény 7. §ának (1) bekezdése , valamint a legkülönbözőbb gazdasági pozíciókkal. Nem véletlen, hogy több módosító javaslatunk az összeférhetetlenség körültekintőbb meghatározására irányult. Örülünk annak, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó javaslataink egy része elfogadásra került. A párttagság tilalmának elutasítását, aminek a magyar Alkotmányban is vannak hagyományai - gondoljunk a bírákra , azonban sajnáljuk. A kétharmados törvények mindig felvetik a kétharmadosság értelmezésének kérdését, mire vonatkozik a minősített többség, a további részletszabályok milyen szavazataránnyal alkothatók meg, milyen döntés szükséges majd a különbiztosok megválasztásakor? Vélhetően a törvényj avaslat korai, 1990es benyújtásának köszönhető, hogy ezeknek a kérdéseknek egy részében nem alakult ki vita. Ennek egyedüli oka, hogy a Kormány nem ravaszkodott, így a törvényjavaslat eredeti szövege alapján is világos, hogy a különbiztosok megválasztásáh oz is az országgyűlési képviselők - és nem a jelenlevők - kétharmadának szavazatára lesz szükség, hasonlóan az általános hatáskörű országgyűlési biztoshoz. A törvényjavaslat 4. §ának (3) bekezdése ugyanis világosan rögzíti, hogy az országgyűlési biztos me gválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A törvényjavaslat 2. §ának (5) bekezdése pedig meghatározza, hogy az országgyűlési biztosra vonatkozó rendelkezéseket - eltérő rendelkezés hiányában - az országgyűlési biztos ál talános helyettesére és a különbiztosra is érteni kell. A Kormány persze szívesen hagy a maga számára kiskaput egy kétharmados törvényben. Ez a szándék az országgyűlési biztosról szóló törvény esetében is tetten érhető. A 30. § (4) bekezdése a különbiztosr a vonatkozó eltérő szabályokat már csak feles törvényben kívánja szabályozni. Javaslom, hogy a Kormány nyugodtan reteszelje be ezt a kiskaput. Részben azért, mert egy feles döntéssel áterőltetett szabályozás esetén is kétharmaddal kell a különbiztost megvá lasztani, részben mert az Alkotmány 32/B. §ának (7) bekezdése ezt a szabályozást amúgy is alkotmányellenessé tenné. Bár szorosan nem a törvényjavaslathoz kötődik, továbbra sincs válasz a nemzetiségi biztosra vonatkozó kérdésünkre. Félő, hogy az 1990es, n em kellően átgondolt alkotmánymódosítás zsákutcába viszi a szabályozást, és egy működésképtelen intézményt hozunk létre, ha továbbra is egy 13 tagú grémiumban gondolkozunk. Ugyancsak tisztázni kellene, hogy a ciklus hátralevő részében létesítünke különbiz tosi intézményeket. Jól érzékelhető ma már az a törekvés, hogy minden fontosabb területnek legyen különbiztosa. Én azonban óvnám a tisztelt Házat attól, hogy egy vadonatúj intézmény szaporításához kezdjen anélkül, hogy a működési tapasztalatokat ismerné. A bizottsági tárgyalás után két igazán jelentősnek mondható koncepcionális kérdés maradt, amiben továbbra is komoly véleménykülönbség van a Kormány és a FIDESZ között. Az egyik a 17. §, az a kérdés, hogy mikor induljon az országgyűlési biztos eljárása. Az á llampolgár várja meg, míg minden jogorvoslati lehetőséget kimerített vagy akár párhuzamosan is indulhasson el az eljárás?
