Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
2871 És végül: hogyan egyeztethető össze a vízierőm űvek építéséről folytatott bármilyen érdemi vagy udvariassági tárgyalás olyan, hazánk által is aláírt nemzetközi egyezményekkel, mint amilyen például a biodiverzitásról Rio de Janeiróban vagy a vízi élőhelyek megőrzéséről az indiai Ramsarban megkötött, és ránk nézve kötelező érvényű dokumentumok? Örülnék, ha eloszlatna minden kétséget és találgatást miniszter úr szíves válaszával. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Gyurkó János környezetvédelmi és területfejle sztési miniszter urat, szíveskedjék a kérdésekre válaszolni. Dr. Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter válasza GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! 1988ban a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egy szándéknyilatkozatot írt alá, amely szerint négy vízlépcsőt építenének a Dráván. Ez Maróthy elvtárs nagyszerű örökségéhez tartozik. De azt már kevesebben tudják, hogy elődünk, az e lőző Parlament 1990 áprilisában ratifikálta ezt a "príma" egyezményt. Úgyhogy most valóban itt a következő bomba, amivel foglalkoznunk kell. Szerencsére ez nem egy szerződés, tehát nem egy olyan jellegű örökség, mint a bősi, hanem itt egy szándéknyilatkoza tról van szó, ahol csak a szándékot fejezték ki, de nem konkrét egyezményt kötöttek, hanem benne van ebben a szándéknyilatkozatban az, hogy az egyes vízlépcsők megvalósítására különkülön egyezményt kell kötni. Ilyen egyezmé nyt nem fog Magyarország aláírni. És ezzel az első kérdést nagyon egyszerűen meg lehet válaszolni, illetőleg a címben szereplő kérdést, hogy szükségünk vane ilyen vízlépcsőre. Nincs. Nem kell. Az egyezmény szerinti fő elv ugye megint a régi mese: a komple x hasznosítás, és ennek az örve alatt aztán becsempészni olyan dolgokat, amelyek hoszszabb távon nem igazán szolgálják a környezet és a természetvédelem érdekeit. Ismeretes a szakirodalomból, hogy a rosszabb minőségű víz a duzzasztással tovább romlik, tehá t a szervesanyagtartalom az iszapban feldúsul, az élő szervezetek károsodnak, és nehézfémek, foszfátok feldúsulnak ebben a tározótérben. A magyarhorvát vízgazdálkodási bizottság keretében működő vízminőségi albizottság közös értékelések során megállapíto tta azt, hogy számos nehézfém, különösen a higany harmadosztályú minősítést ad a DrávaMura vízrendszerben, tehát a felső szakaszoknak a terhelése helyenként harmadosztályú minőséget jelent. Ilyen vízduzzasztás egyértelműen az ökológiai rendszernek a káros odását, elszegényedését okozná, egyes halfajok kipusztulnának. Tehát a vízlépcső tárolóterének feliszapolódása a parti szűrésű vízkészletek tönkremenetelét is okozná. A talajvízháztartás változása kedvezőtlen lenne, egyes helyeken mocsarasodás, más helyen pedig talajvízszintsüllyedés következne be. Ezekkel a jelenségekkel számos kutató foglalkozott, nemcsak nálunk, hanem Horvátországban is. A vízlépcső megépítése elleni érveket számos alkalommal ismertettük a horvát féllel. Nem tudom, hogy milyen alapon mo ndja ezt bárki Horvátországban, hogy ők erről nem tudtak. 1990 decemberében kint volt az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága, közölték a horvát féllel, hogy nem óhajtanak ilyen vízlépcsőt. Ugyanakkor 1990ben kint volt a KTM politikai államtitkára, ak i szintén közölte a horvát féllel, hogy nem óhajtunk ilyen vízlépcsőket. Ők úgy tesznek, mint hogyha nem tudnák, mert közben egy kormányváltás volt: erről mi nem tehetünk, hogy az előző kormánytól nem hajlandók átvenni a dokumentumokat. Tehát azt nem állít hatjuk, hogy a horvát fél nem tudott erről, legfeljebb úgy tesz, mint hogyha nem tudna, adja az
