Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2859 összesen 92 felsőoktatási intézményt sorol fel, amelyek itt, Magyarországon működnek. Egy tízmilliós lélekszámú ország államháztartását a 92 felsőoktatási intézmény finanszírozása - még ha időközben integrálódnak is ezek - a magunk előtt görgetett államadósságot figyelembe véve nem kis mértékben terhelik meg, de a fenntartásuk meg sem kérdőjelezhető. Ily en körülmények között viszont teljesen érthetetlennek minősítjük, bármiféle országos érdekkel magyarázhatónak nem tartjuk a külföldi egyetemek megjelenését a törvényjavaslatban, nem is szólva arról, hogy működésüket a szakminiszter engedélyezi. A Középeur ópai Egyetem magyarországi létesítésének és működtetésének körülményeiből ismert a külföldi létesítő és a magyar állam anyagi hozzájárulásának aránya - az állam terhére. Úgy gondoljuk, ilyen gazdasági körülmények között, és 92 hazai felsőoktatási intézmény fenntartási és működési költségeinek finanszírozása mellett külföldi egyetem vagy főiskola Magyarországon történő létesítése és/vagy működése jó ideig még nem lesz időszerű. Példaként említem, hogy az intoleranciával egyáltalán nem vádolható Cseh Köztársa ság - amelynek egyébként nincs külföldi adóssága - gazdasági nehézségeire hivatkozva telepítette ki országából a Középeurópai Egyetemet, mindössze egy régészeti fakultást vagy szakot hagyott meg - csak azért, hogy a nem hazaival szembeni türelmetlenséggel ne vádolhassák. Tisztelt Ház! A törvény fontos részének tartjuk a felsőoktatás színvonalának emelésére vonatkozó előírásokat, de sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a törvényjavaslat készítői nem ismerték föl a rendszerváltozás kínálta lehetőséget, azt, h ogy a korszerű kutatóegyetemekké váláshoz szükséges alapkutatásokkal foglalkozó kutatóintézethálózatot építsenek ki az egyetemeken. A fejlett európai felsőoktatás színvonalának eléréséhez vezető legrövidebb útra azzal léphetünk, ha a korszerű alapkutatáso k eredményeit közvetlenül áramoltatjuk be a felsőoktatásba - ahogyan erről az imént már szóltam, az előző törvénytervezet kapcsán. Ennek megvalósítása Magyarországon egyetlen módon látszik célszerűnek és hatékonynak, mégpedig úgy, hogy az akadémiai kutatói ntézetek törvényi szabályozással az egyetemekhez kerülnek. Véleményünk szerint ez törvényi szabályozással úgy lenne megvalósítható, ha az akadémiai törvényjavaslat szövegéből a kutatóintézetekre vonatkozó rész átkerülne a felsőoktatási törvényjavaslat XXIX . fejezetébe, az egyetemekre vonatkozó átértelmezéssel. Külföldi szakértők a magyarországi kutatás és felsőoktatás helyzetét elemezve a felsőoktatás és a kutatás megmagyarázhatatlan különválását teszik szóvá. E kérdés fenti megoldásával járó előnyökről az akadémiai törvényjavaslat általános vitájában - mint már említettem - szóltam. Most még a következő gondolatokat tartanám megfontolásra érdemesnek: Amennyiben az alapkutatásokkal foglalkozó akadémiai kutatóintézetek az egyetemekhez kerülve bekapcsolódnának az oktatásba, abban az esetben a kutatási eredmények azonnali, közvetlen hasznosulásával a felsőoktatási színvonal jobban és érezhetően emelkednék; a törvényjavaslatban is előirányzott megnövelt hallgatói létszám oktatói ellátása javulna; a kialakuló vers enyhelyzet kiváltaná az elodázhatatlan oktatóikutatói minőségi szelekciót, és ennek eredményeképpen a hallgatóknak módjuk lenne a legkiválóbb oktatókat is hallgatni - amely szempont a távolabbi múlt tanítványmester, minőséget jelentő tapasztalatát újra c sak igazolná. Mivel ezek az előnyök minden költségráfordítási többlet nélkül adódnának - hiszen az intézetek teljes szellemi és anyagi kapacitásukkal kerülnének át az egyetemekre , valójában nehéz lenne ellenük súlyos érveket felsorakoztatni. E gondolat v alóra váltása melletti érdekek magasabbrendűek, mint az ellenérdekek, amelyek csak parciális érdekek lehetnek. A felsőoktatás színvonalának emelése ugyanis országos művelődéspolitikai feladat. Amikor azt javasoljuk, hogy az akadémiai kutatóintézetek az egy etemekhez kerülve segítsék e feladat megvalósulását, egyúttal a kutatóintézetek kutatóinak munkahelyi biztonságát is garantálni érezzük, hiszen ebben az esetben munkájukra a felsőoktatásban is szükség lenne. Különösen vonatkozik ez a fiatal kutatók jövőjér e. A kutatók számának jelenlegi
