Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2853 Nagyo n hosszan beszéltem, úgyhogy ha megengedik még azért elmondanék néhány mondatot arról, hogy milyen következményekkel, konzekvenciákkal jár, ha a felvett hallgatók számát radikálisan növeljük. Azt gondolom, hogy a hallgatói létszámemelés szükségessé teszi a felsőoktatás különbözőségének, illetve sokszínűségének a megtartását, fenntartását, és a hangsúlyt - mint ahogy az előbb is mondtam - a gyakorlatra orientált rövidebb képzési idejű felsőoktatási formák megőrzésére, illetve fejlesztésére kell tenni. Hangsú lyoznám, hogy ez az a pont, ami miatt a főiskolai expanziót támogatnám. Ellenkező esetben ugyanis tönkretennénk az egyetemeknek a minőségét. Ha ott felnyílik a kapu, akkor az a kérdés merül fel számunkra, hogy megmarade a minőség, s akkor bizonyos zártság ot jelent az egyetem, vagy pedig kinyitjuk az egyetemet, viszont akkor a minőség fog romlani. Azt gondolom, hogy a létszámemelés, az új követelmények - amelyek most megjelennek a felsőoktatási szféra számára - mind a képzési struktúrában, mind pedig a hall gatói életformában radikális változtatást fognak jelenteni. Ebben a helyzetben ugyanis növekedni fog a hallgatók egyéni munkájának aránya, és ebből a szempontból az új ismeretek önálló megszerzése könyvtárakat és laboratóriumokat igényel, tehát további oly an beruházások szükségeltetnek, amelyek eddig nem megfelelő módon vannak meg, vagy nincsenek biztosítva tökéletes formában. Talán még annyit el kellene mondani, ahhoz, hogy ezen a területen, tehát a nem egyetemi szférának a fő jellemzőit azért kell hangsúl yozni, mert tulajdonképpen a felsőoktatásban két kultúra él együtt. (12.40) A megismerésre és a független gondolkodás kialakítására, az értelmiségi, vagy a polgári létre előkészítő, az egyetemi hagyományoknak megfelelő egyetemi kultúra, ahol a képzés által ában hosszabb időtartamú, tudományágakra koncentrált, a kutatás a képzés lényeges részét képezi, és tulajdonképpen a szakképzés kultúrája, amely a felsőoktatásra kívülről ható szociális és gazdasági hatások eredményeként fokozatosan alárendeli az akadémiai tradíciókat a szakképzés követelményeinek. Tehát ennek a területnek a fő jellemzője az, hogy gyakorlatias képzést biztosít, általában, de nem mindig, rövidebb képzési idő jellemzi, viszonylag szűkebb szakterület képzése folyik ezekben az intézményekben, e gy kötöttebb tantervi struktúra, kevesebb választhatóság, több órarendi elfoglaltság és kevesebb egyéni munka jellemzi, ahol a szakmai gyakorlatok jelentősége jóval nagyobb, és ahol az intézményekben vagy nincs tudományos kutatás, vagy lényegesen kisebb je lentőségű. Mielőtt túlszárnyalnám a törvényjavaslat miniszteri expozéját, gyorsan befejezem azzal a törvényjavaslathoz való hozzászólásomat, hogy szerintem négy kihívásnak kell eleget tennie ennek a területnek. Az egyik az, hogy a világpiaci versenyben eleget kell tenni a kihívásoknak, és egy olyan struktúrát kell létrehozni, egy olyan felsőoktatási intézményrendszert, amely rugalmasan és sokszínűen alkalmazkodik ehhez. Egy olyan szakértői hálózatot kell kialakít ani a felsőoktatási intézményrendszeren belül, amelyik megtalálja az ismereteket és a szaktudását ahhoz, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásunkat megfelelő módon - csúnya szóval élve - le tudja vezényelni. Azt, hogy úgy jön létre ez a fajta, haték onyan működő felsőoktatási intézményrendszer, hogyha az ágazatközi irányítás megszületik, de mindez alá van rendelve egy államigazgatási tesülethez. Végül ezt az egészet, a felsőoktatás egészét be kell helyezni a szellemi erőforrások rendszerébe, ahol a fe lnőttképzés része a felsőoktatás, és nem egy arisztokratikusan elkülönült felsőoktatási rendszerről beszélhetünk, hanem egy olyan rendszerről, amely a felnőttoktatásnak, a továbbképzésnek, vagy az életfogytiglan való tanulásnak csupán egy része, egy intézm ényesi kerete
