Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2844 képzési struktúrák kérdéskörében; másodszor a felsőoktatás irányítási modelljének átalakításában; harmadszor az intézményi autonómia, az oktatói, k utatói, hallgatói jogállás területén; negyedszer a felsőoktatás finanszírozásának megújításában; és végül ötödször a felsőoktatás társadalmi bázisának szélesítésében, a felsőoktatás területén erősödő esélyegyenlőtlenségek mérséklésében. Vegyük sorra ezeket az alapvető területeket, s kezdjük a képzési szintek, a képzési struktúrák kérdésével. Itt a vitában is elhangzott már az, hogy a felsőoktatás rendszerében ma kulcskérdés az intézményi széttagoltság, szétaprózottság csökkentése, az integrációs folyamatok felgyorsítása két területen is: egyrészt a felsőoktatási intézmények között, másrészt a felsőoktatási intézmények és a tudományos kutatóintézetek között. A felsőoktatási intézmények integrációjánál a mi álláspontunk szerint egyrészt kerülni kell a ténylege s együttműködést bürokratikus formákkal helyettesítő társulásokat és az erőszakos, felülről kikényszerített átszervezést; másrészt pozitív társadalmi, gazdasági és kulturális hatást gyakorló törekvésként kell elismerni az egyes régiók, városok ragaszkodásá t felsőoktatási intézményeikhez. A törvényjavaslat helyesen rögzíti a társulásos, konföderatív és szerves együttműködés különböző formáit, bár ezeket még tovább lehet kiegészíteni különböző újabb integrációs típusokkal. Ez azonban önmagában kevés, mint aho gy kevés az is, ha a központi alapok elosztásakor előnyben részesítjük az ilyen típusú integrációkat. A valódi motívumot és a valódi megoldást a tartalmi oldalon kell keresni, s ezt a képzési struktúra bővítése és a képzési szintek további differenciálása jelentheti. A tervezet a főiskolai és az egyetemi szintű képzés elkülönítésével mindvégig csak alapképzésről, posztgraduális szakmai továbbképzésről és tudományos továbbképzésről beszél, szót sem ejtve az Európaszerte elterjedt egy, két- illetve három év es iskolarendszerű, úgynevezett postsecondary képzési formákról. A szocialisták álláspontja szerint ennek a sajátos képzési formának a társadalmigazdasági szükségletekhez igazodva be kell épülnie a felsőoktatás, különösen a főiskolai képzés rendszerébe, amelyre már most jó alternatívát kínálnak az olyan területek, mint például a közgazdasági, műszaki, pénzügyi, kereskedelmi, igazgatási, paramediális és egyes szociális ellátási szakágak. Ezek a rövid ideig tartó, elméleti felkészültséget igénylő és a diplo maszerzés irányába nyitott formák három szempontból is döntő szerepet játszhatnak. Egyrészt elősegíthetik a hallgatói létszám bővítését, mert a mi megítélésünk szerint az ezredfordulóhoz közeledve e nélkül irreális az a célkitűzés, hogy jelentős mértékben emelkedjen a magyar felsőoktatás rendszerében a hallgatói létszám. Másodszor döntő szerepet játszhatnak ezek a képzési formák a foglalkoztatáspolitikai gondok, a pályakezdőmunkanélküliség enyhítésében is, hiszen újabb egykét évig parkolópályára állíthatj ák azokat a középfokú végzettséget szerzett fiatalokat, akik nehezen tudnak elhelyezkedni, és olyan szakmát, szakmai képzettséget próbálnak a kezükbe adni, amelyet jól hasznosíthatnak a társadalmigazdasági élet területén. Végül ezek a képzési formák döntő szerepet játszhatnak abban is, hogy az ágazati pénzügyi állami támogatáson túl új pénzügyi forrásokat és csatornákat nyithatnak meg. Ezek azok a formák, amelyek tartalmi oldalról elősegíthetik a felsőoktatási intézmények integrációját, lehetővé té ve az intézmények, az intézményi egységek és az oktatók közötti belső munkamegosztást. E formák várható elterjedése és erősödése azonban megköveteli az iskolarendszerű postsecondary képzés elemi szabályozását a felsőoktatási törvény különböző fejezeteiben , a felsőoktatás feladatainak, képzési szintjeinek és a végzettség követelményeinek meghatározása terén egyaránt. A felsőoktatás és a tudományos intézmények integrációja terén is kerülni kell megítélésünk szerint a puszta formalitásokat és a felülről kierő szakolt megoldásokat egyaránt.
