Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - PREPELICZAY ISTVÁN, a kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2821 nevelése, a nemzetközi kapcsolatok szervezése viszont az MTA szereptévesztése, az állam az államban sztálinista szerkezetre és felfogásra emlékeztető célkitűzés. Emlékeztet? Dehogyis, annak egyenes folytatása. Ez t a konzervativizmust az államban fejlődő, új ismeretekkel gyarapodó tudományt semmibe vevő, a magát megreformáltnak kikiáltó MTA naponta megerősíti tetteivel és nyilatkozataival, képtelen elszakadni múltbeli gyökereitől. Néhány példa állításaim alátámaszt ására. Nincs egy éve, hogy Marx György akadémikus a Biotechnika és Környezetvédelem című folyóiratban a csernobili katasztrófának egészségünket javító hatásait fejtegeti, szigorúan tudományos alapon. Szintén az elmúlt évben az MTA a kijevi finnugor kongres szuson képviseltette magát a magyarság mint embertanilag finnugor népcsoport nevében. Vagyis a tisztelt Akadémia az elmúlt száz év tudományos eredményeit figyelmen kívül hagyva a nyelvészetet nem képes az antropológiától megkülönböztetni. Az antropológiáná l maradva: az úgynevezett "Petőfilelet" teljesen felszínes vizsgálata mind a magyar, mind amerikai és japán szakemberek véleményének szöges ellentéteként az első, de akadémikustól származó megállapítást igazolta, azaz a kérdéses csontváz női test maradván ya, ezért nem lehet Petőfi Sándoré. Minden tudósnak lehet elhamarkodott véleménye, szakmai tévedése, de joggal kritizálható, ha tévedéséhez körömszakadtáig ragaszkodva, személyes tekintélyéből származó és a testület tekintélyének nyomását használja fel iga za bizonyítására. Ugyanakkor, amikor a tudományos véleménynyilvánítás szabadságáért óhajt küzdeni a törvényben lefektetett jogai alapján. Ez már cinizmus. Mint Szentágothai János képviselőtársam fogalmazta: "…az emberiség története a… gátlásaitól megszabad ult őrült majom garázdálkodása." Ezek szerint az MTA eddigi munkássága is csak őrült majmok garázdálkodása volt, a mi törvényhozó tevékenységünk is az - néha úgy tűnik. Visszatérve a sokat hangoztatott politikamentes tudományművelésre, csakis politikai meg gondolásból és az ahhoz kapcsolódó egyéni érdekekből született eocénprogram aláírói (Fülöp József, Kapolyi László) ma is a tisztelt Akadémia tagjai, haszonélvezői. A megreformált Akadémia most leköszönt főtitkárának nyilatkozata szerint a nem tudományos ér demeik alapján megválasztott személyek ma már nem töltenek be vezető, irányító posztokat. Bennünket ez nem nyugtat meg, ez számunkra nem garancia a jövőre nézve. Kívánatos volna, ha a volt sztalinisták következetesek volnának, és tanításuk szellemében önkr itikát gyakorolva lemondanának akadémiai tagságukról. Ha pedig úgy vélik, hogy a reformszelek már kellően átjárták régi mundérjukat, akkor vegyék észre magukat: a magyar társadalom szellemi elitjében nincsen helyük. Összefoglalásul: jelenleg az MTA a sztál ini korszakban megszerzett előjogaiért küzd, monolitikus szervezetének megőrzésére jogot formál, mind a felsőoktatás, mind az egyéb tudományos bázisok irányítását, felügyeletét, finanszírozását magának kívánja biztosítani, vazallusi engedelmességet követel ve. Vagyis nem hajlandó célkitűzéseit tekintve a demokratikus átalakulásra, a nemzet szolgálatára, a tudósokra jellemző szerénység meghonosítására. Tekintélyét nem a tudós véleményének megalapozottságára, hanem továbbra is hivatali pozíciójának, igazgatási funkciójának megtartására kívánja alapozni. Ez a gigantomániás alapállás átvezet a következő kérdéscsoporthoz: az MTA jogi státusának és szervezeti felépítésének ismertetéséhez. Az MTA a törvénytervezetben önkormányzati elven alapuló köztestületnek kívánj a nyilváníttatni magát. Nem vitatva a köz szolgálatának szükségességét, valamint az Akadémia testület jellegét, az MTA jövőbeni jogi státusának a közalapítvány formát találom megfelelőnek, mind az intézmény múltját, mind jövőbeli feladatait, mind pedig ors zágunk jelen állapotát tartva szem előtt. Ez a státus biztosítja az Akadémia autonómiáját, jogi személyként való elismerését, a központi költségvetés önálló tételeként történő anyagi támogatását.
