Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
2800 szárnyalását, téve ezt önzetlenül, tanórán és azon túl, sokszor még a lakásán is, partnerként, szakmai társként kezelve ifjú tanítványát. Helytelenítem és feleslegesnek tartom az iskolai jellegű tanítási, tanulási rendszerből kiragadott, exponált, külön díjazásért végzett vizsgára felkészítést. Annál is inkább, mert ez a mindennapi szakmai munka szerves része, így kiemelése semmiképpen nem i ndokolt. Ide illően befejezésként hadd citáljam Móricz Zsigmond szép és igaz gondolatát. Az idézet így hangzik: "Nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem." - idézet bezárva. Ez pedig nem piaci dolog - s okkal több, erkölcsibb, emberibb annál. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Hága Antónia képviselőnőnek, Szabad Demokraták Szövetsége. HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Szeretném felszólalásomat a holnapi na pra halasztani. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Értem. Köszönöm. Akkor megadom a szót dr. Daróczy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Daróczy Zoltán (MSZP) DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy általá nos megjegyzéssel szeretném kezdeni hozzászólásomat az oktatásügyi törvénnyel kapcsolatban. Nagyon meggyőző, magvas gondolatokat tartalmazó felszólalásokat hallottam, körülbelül 90%át eredetiben, de ezek úgy elzúgnak egymás mellett. Valahogy nincs reakció azokra a gondolatokra, amiket képviselőtársaim e rendkívül fontos törvény kapcsán kifejtenek. És ezért én szeretnék szomorúságomnak hangot adni. Ugyanakkor meg is szeretném bontani ezt a stílust azzal, hogy én nem akarok itt egy összefüggő előadást tartan i erről a kérdésről, hanem kisebb megjegyzésekkel szeretnék reagálni azon néhány képviselőtársam felszólalására, akiket hallottam, és akik most is jelen vannak - mert akik nincsenek jelen, azoknak talán nem jelent annyit ez az ügy, mint amennyit nekem jele ntett és jelent ma is. Persze ehhez hozzátartozik az az objektív körülmény is, hogy harminc éve tanítok olyan helyen, ahol tanárokat képezünk, és jelenleg is kiskorú gyermekeim példáján élem át a magyar oktatásügy nehéz helyzetét. No, de félre ezekkel a lí rai szavakkal, nem is kenyerem ez nekem. Ezért először néhány fogalommal kapcsolatban szeretnék elemi aggályaimnak szót adni, a társadalomban lecsapódó jelentésükről egy kicsit elmélkedni. Én megértem azt, hogy az ingyenes szó használata a magyar köznyelvb en kifejez valamit. De egy törvényben és a gyakorlatban nem ugyanazt jelenti, mint amit általában "ingyenes" alatt értünk. Ennek következtében rengeteg félreértés van a szülők, a pedagógusok, a gyerekek körében ezen ingyenesség fogalmát illetően, és én a l egszívesebben egy kicsit többet foglalkoznék ezzel, hiszen ez egy részleges ingyenesség, és egyre kevesebbet jelentő ingyenesség. Még egyszer hangsúlyozom, nem támadva azt, hogy ez egy objektív nehézségekből származó dolog, hiszen, ha lehetne, gondolom, mi lennénk az elsők, akik megszavaznánk egy sokkal bővebb tartalmú ingyenességet a közoktatásban. Egy másik ilyen szó, ami irritáló és félrevezető, a meggyőződés. Ezt a szót a törvényjavaslat ott használja, amikor arról szól, hogy a szülők meggyőződésének me gfelelő vallásoktatásban részesülhet a gyermek. Egy barátom példáját szeretném elmondani, aki X vallású, a felesége Y vallású - azért nem mondom konkrétan, mert esetleg rá lehetne ismerni , a gyerek pedig egy tizennégy éves, egyházi iskolába járó gyerek, amely egyházi iskolában háromféle vallás oktatása történik. És a gyerek mind a három vallásórára eljárt, és úgy döntött, hogy egy Z vallású vallásórát vesz fel, amely
