Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
28 az is január 1jétől december 31éig tart? Hogy keveredhetnek itt össze a számítási módszerek, amikor nincs világos, egyértelmű eligazítás a jogszabályban? Kitűnik, hogy ennek a 14%nak az értelmezése pontosan azért vitatott, mert ha valaki januártól december 31éig értelmezi, akkor bármelyik javaslatot is vesszük, kiderül, hogy 10% körül van, mert hiszen a márciustól számított 10, valamint a szeptembertől számított 4 , összesen 116, osztva 12vel - nem teszi ki még a 10et sem. De! Ha az átlagkeresetszámítás és annak a növekedése és a növekedési mértéke az alapja, akkor - ha a viszonyítási alapom egyértelmű - a megállapítást sem lehet más alaphoz viszonyítani. Ezért e z az egész áthúzódó hatás, mint valami mumus lebeg fölöttünk. És hogy az honnan származik? Aki bérgazdálkodással foglalkozott, az tudja nagyon jól, hogy a szocialista bérgazdálkodásnak volt egy ilyen óriási vívmánya, ami abban testesült meg, hogy a bérmegt akarításokat az év végén, decemberben kilapátolták, no de nem alapbéremelésre! Mert ha odaadta volna alapbéremelésre, akkor az áthúzódó hatás miatt megterhelte volna a következő évi bérfejlesztést, és a bérfejlesztés meghatározott mértékű túllépése súlyos béradókat vont maga után. Ezért számolatlanul osztották a jutalmakat, arra alkalmasnak, nem alkalmasnak, méltónak, méltatlannak, többnyire egymás között és a vezetőknek, hogy megszabaduljanak a bértartaléktól, de lehetőleg a következő évi bérfejlesztést ne költsék el. Ezért egyszerűen kilapátolták a bérmegtakarítást és a jutalmakat. Mit lehetne itt tenni? Hogy lehetne ezt az ellentmondást és ezt a hatást feloldani? Mert azért azt mégsem kívánhatjuk minden nyugdíjastól, és az új nyugdíjaknál nem lehet egy zs ebkalkulátort odaadni minden nyugdíjasnak, hogy vegye elő a tavalyi nyugdíjszelvényeit és adogassa össze, hogy szeptembertől a következő év szeptemberéig ez mennyi, és aztán azt ossza el 12vel, és nézze meg, hogy emelkedette vagy sem. Tudomásul kell venn i, hogy ez a jogi szabályozás rossz! Hogy lehet ezt az áthúzódó hatást kiküszöbölni, hogy ne lehessen arra hivatkozni, amikor pénzeket osztanak a költségvetésben, hogy a tárcának meg a társadalombiztosításnak azért nem jut az ez évi nyugdíjemelésre keret, mert a tavalyi emelés áthúzódó hatása elviszi a pénzt ebben az évben. Ezt nagyon egyszerűen meg lehet oldani. Január 1jétől kell emelni mindig a nyugdíjakat, és akkor nincs áthúzódó hatás. Akkor egyértelmű, világos, tárgyévi nyugdíjemelésről van szó és tá rgyévi nettó átlagkeresetnövekedésről. (17.40) Ami kérdés még itt: most már nem az emelés mértéke, és nem az átlagkeresetek növekedése, hanem bizonyos kompenzáció is. Világosan emlékezünk arra, hogy a kétkulcsos áfa bevezetésénél elhangzott komoly ígéret arra vonatkozóan, hogy a nagycsaládosoknak, családosoknak és a nyugdíjasoknak megfelelő kompenzációt fognak erre biztosítani. Tudomásom van róla: a tárcának voltak olyan törekvései, hogy igenis, egyösszegű kompenzációt meg kell állapítani, mert - itt az él ő példa, mindanynyian tudjuk - a tejárak, a kenyér ára, az alapvető élelmiszerek ára januártól emelkedett. Nem várják meg a márciusi nyugdíjak kézbesítését - és hol van akkor a kompenzáció? A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója ennek feltételével adta ho zzájárulását az egész adórendszer és a költségvetés megszavazásához, hogy kompenzálva lesznek a nagycsaládosok, a családosok és a nyugdíjasok. Ez elmaradt. Hogy márciustól fog nyugdíjemelést kapni, az nem tekinthető kompenzációnak. Mi lehet egyáltalán itt a megoldás? Miben lehetne úgy segíteni, hogy a nyugdíjasok is azt érezzék, nem csapták be őket, és tulajdonképpen a kormányzat se érezze, hogy demagógiával sarokba szorították, és a saját koalíción belülről történt ez a sarokba szorítás. Ezt egyféleképpen lehet megoldani: tételezzük fel azt - a legnagyobb jóhiszeműséggel , hogy a társadalombiztosítási törvény módosítását úgy, ahogy van, elfogadja a Parlament. Ebben szerepel a 44. § (7) bekezdésének az a módosítása, amely úgy szól, azt tartalmazza, hogy ame nnyiben a nyugdíjalap deficites, lehetőség van az elfogadott éves nyugdíjemelés mértékének 20%os csökkentésére. Képviselőtársaim már meg is kapták az általam javasolt megoldási módot - Tóth Sándor képviselőtársammal együtt adtuk be,
