Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
2555 határozatokkal szemben egyebekben - mint ön is utalt rá - a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően bírósági felü lvizsgálatnak van helye. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a tények megfelelő értékelése céljából, a nyugati hadifoglyok kérelmének elbírálására egy külön csoportot állított fel, amely csoport vezetője egy egykori vezérkari százados volt, aki maga is átélte a nyugati hadifogságot, ily módon saját tapasztalatai alapján is tudomása volt arról, hogy a magyar katonák mikor és hol kerültek nyugati hadifogságba. A csoportban a fent említett vezetőn kívül további három, volt nyugati hadifogoly dolgozo tt, szintén a fenti elv kiszolgálása érdekében. Az eljárások során a hivatal elsősorban az okirati bizonyítékok becsatolását követelte meg, mivel a volt hadifoglyok hazatéréskor igazolást kaptak, nemcsak az amerikai, francia, angol stb. hatóságoktól, hanem hazatéréskor a magyar hatóságoktól is. A hadifogság tényére egyrészt tehát okirati bizonyítékul a hivatal elsősorban ezekre az igazolásokra koncentrált. A hadifogság tényére ezen túlmenően megfelelő bizonyítékul szolgál - a hivatal mérlegelésében - a haza küldött tábori vagy vöröskeresztes levelezőlap, a hadifogságban kapott személyazonossági igazolvány vagy zsoldkönyv. Számos esetben a katonakönyv is tartalmazott bejegyzést a hadifogság idejére, több ízben pedig a hadifogság tényét a kérelmező még nyugdíjb a vonulásakor igazolta. Ezek tehát elsősorban azok a bizonyítékok és az a bizonyítást szolgáló eszközkör, amely a legegyértelműbbé teszi a hivatal előtt a hadifogság tényét, illetőleg annak időtartamát. Ilyen bizonyítékok hiányában sem zárkózott el azonban az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a bizonyítottság megállapíthatóságától, ez esetben ugyanis mindig megkereste a Magyar Honvédség Központi Irattárát, az ott rendelkezésre álló adatok megküldésére. Ön ezt nálam sokkal jobban tudja, hogy megleh etősen teljes körű e vonatkozásban az adattár, tehát meglehetősen hitelt érdemlő módon, a Központi Irattár adatai használhatóak a fentebb említett bizonyítási eljárásban. De tovább lépve: ha okirati bizonyításra nincs mód, ez esetben került sor a tanúvallo mások, ezek hiányában pedig a kérelmező előadásában foglaltak valóságtartalmának a mérlegelésére. Kétség esetén a hivatal mellett működő és általunk felállított Társadalmi Kollégium állásfoglalásának a figyelembevétele vált kötelezővé. Ennek eredményeképpe n előfordulhat, hogy akár bizonyítottság hiányában, akár a közölt tények valótlansága vagy jogszabályi feltételek hiánya miatt a hivatal egyegy kérelmet elutasít. Hangsúlyozni szeretném még egyszer, hogy a jogszabály csak a hadifogságban töltött időtartam után biztosít nyugdíjkiegészítést. A képviselő úr korábbi megkereséseiben, mint itt az interpellációjában is, konkrét eseteket jelölt meg név szerint. Engedje meg, hogy bár itt vannak előttem a nevek, hogy mégse név szerint elemezgessem ezeket az ön által konkrétan megjelölt eseteket. Egyébként is kétséges előttem, hogy konkrét esetek mikénti elbírálására megfelelő módszere egy parlamenti interpelláció akkor, amikor az államigazgatási eljárás keretében születik egy államigazgatási határozat, amely ellen j ogorvoslat körében bírósághoz fordulhat az illető fél. Négy ilyen konkrét esetet küldött meg számomra az OKKH, amelyet konkrétan vizsgáltak. Ebből az ön által jelölt négy esetből kettő esetben pozitív döntés született, tehát helyt adott az OKKH az ön által említett négy esetből két esetben a kérelmezőnek. (15.40) Természetesen önnek külön név szerint meg tudom mondani, hogy kiről van szó. A másik két esetben elutasító határozat született az ügyben. Az egyik konkrét ügyben a tényállás az volt, hogy az illető személy 1945. május 9től 1945. július 17ig volt hadifogságban. Ezt a tényt az OKKH a Magyar Honvédség központi irattárának közlése alapján tényként kezelte, amiből
