Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince):
2547 felvenni a kapcsolatot minél hamarabb a gyűjtést kezdeményezőkkel, és azt tapasztaljuk, hogy részint a kezelőorvosok, részint a család részéről egy tájékozatlanság jelenik meg, nem ismerik azokat az utakat és módokat, ahogy az előbb említett forráshoz hozzá lehetne jutni; viszont érthető módon ilyenkor mindig súlyos betegről van szó, akiről a gondoskodni kívánás kényszere a legkézenfekvőbbnek látszó megoldást, a gyűjtést helyezi előtérbe. Van azonban egy másik eset is: a társadalombiztosítás a beteg kivitelét és gyógyítását oldja meg, hozzátartozó kiutaztatására ilyen alkalommal ebből a keretből nem áll rendelkezésre pénz. A gyűjtések néha erre irányulnak, emberileg teljesen mélt ányos, hogy házastárs vagy szülő kísérje a gyereket, esetleg nyelvtudási problémák megoldása miatt is. No, ennek a megoldására létrejött egy Nemzetközi Betegsegélyezési Társaság Alapítvány, amely engedélyezett és az OTF által támogatott külföldi gyógykezel és esetén segítséget nyújt a hozzátartozók szállás- és útiköltségéhez. A tapasztalatok alapján azt is ki szeretném mondani, hogy az ezekben a munkákban részt vevők - Magyar Nemzeti Bank, különféle utazási irodák munkatá rsai - igen nagyfokú empátiát mutatnak a tényleges ügyintézések során. A hazai egészségügyi intézmények - egyébként minden lehetőséget megragadva - igyekeznek azon, hogy minél inkább kiváltsák az ilyenfajta külföldi beavatkozás szükségletét. Ez a Ház már k ét alkalommal is megszavazta, hogy a magyar csontvelőtranszplantációs program megfelelő anyagi támogatásban részesüljön. Ennek következtében az elmúlt három évben - helyesebben az idei évet most teljesnek számítva, tehát két és fél évben - hét ember része sült külföldön csontvelőtranszplantációban, de már tizenöt Magyarországon, és a rendelkezésre álló kapacitás még ebben az évben legalább ugyanennyit lehetővé tesz. Itt tehát azt gondolom, hogy kiváltottunk egy olyan beavatkozást, amelyet korábban csak kül földön lehetett csinálni, és ma lényegesen olcsóbban, de jó eredménnyel itthon is megtehetünk. Az utolsó kérdés ugyancsak nagyon fontos. Az átmenetileg külföldön tartózkodó magyar állampolgárokat két csoportra oszthatjuk: közalkalmazottak és közszolgálati dolgozók. Ők ugyanazt a 85%os támogatást kapják, mint az itthoniak, csak természetesen a kinti áron, tehát sokkal többe kerül ez a társadalombiztosításnak. (15.00) Azok, akik magánkezdeményezésből, magánalkalmazottként vannak kint, azok sem maradnak ellát atlanul, de ők - hogy így mondjam - magánhasznukra is tevékenykednek, ők ugyanannyi támogatást kapnak, mintha itthon lennének, tehát a kinti árak és az itthoni árak különbözetét nekik viselniük kell. Számos országgal van egyezményünk a sürgősségi betegellá tást illetően. De hadd hívjam fel itt képviselő úr kérdése nyomán az ő figyelmét, a Ház figyelmét és az érintett magyar állampolgárok figyelmét most a turistaszezon előtt is, hogy ne felejtsenek el, ha turistaútra külföldre mennek, egészségügyi biztosítást kötni. Súlyos anyagi problémák származtak abból, hogy például iskolák, közösen, egy osztály ment külföldre, és ott keletkezett valamilyen probléma, aminek a megoldása hatalmas anyagi terhet jelentett, semmifajta biztosítás nem fedte le, holott nincs arány ban a biztosítóintézetek által kért biztosítási díj a kockázattal. Itt tehát nagyon nagy felelőssége minden kiutazó magyar állampolgárnak… (Az elnök a mikrofonja kocogtatásával jelzi az idő múlását.) …, hogy a saját kinntartózkodása alatti kiegészítő egész ségügyi biztosítást megkösse. Elnézést kérek, elnök úr, és be is fejezem. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Képviselőtársaim! Foglalják el a helyüket, létszámmegállapítás következik! Most kérem, szíveskedjenek megnyomni az igen gombot. (Megtörténik: 176.) Hága Antónia gépét kérném bekapcsolni.
