Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
2525 Mindebből következik számomra, hogy a stratégiai célok között nem k ell szerepeltetni a honvédséget. Tévedés ne essék: nem a biztonságpolitikáról beszélek, nem a honvédelem szerteágazó összefüggéseiről, hanem csak a katonai erőről. Ugyancsak megfontolandó egy nemzetközi fejlesztési kölcsön felvétele oktatáspolitikai célokr a. Persze, ehhez koncepció kell, konkretizált lépéseket tervezve. Mert a hitel még egy eladósodottnak is természetes - ha az mentési célokat szolgál. A gazdaság egyik mentőkötele pedig éppen az oktatás lehet. A második kérdés: fontosake az oktatási törvén yekben a gazdaságfelemelkedés céljai? Bár a szakoktatási törvény preambuluma leszögezi ezt a fontos szándékot, a közoktatási törvény már szinte el is felejti ezt a célt. Ennél azonban fontosabb, ami az egyes paragrafusok szelleméből kiolvasható. A törvénye k, sajnos - hasonlítva a régebbiekre - túlideologizáltak, és túlzott mértékben kötik az oktatást a központi hatalmi intézményekhez. Ez a praktikus, rugalmas, autonóm működés ellen hat - tehát csökkenti a hatásfokot. A harmadik kérdés: a jövőre gondolva ugy an, de figyelembe veszie a törvény, figyelembe veszike a törvénytervezetek a ma valóságát? Erre a kérdésre a választ a finanszírozhatóság, illetve a finanszírozhatatlanság jórészt már megadja. Ezen túl is vannak azonban problémák. Ilyenek például, hogy h ogyan teljesül egy faluban az ideológiai semlegesség, ha ott nincs önkormányzati, állami iskola; vagy az, hogy a szakoktatási törvényben ki védi meg a tanulót a szolgainasi szereptől, ha nincs ott szerződő félként egy kontrollszervezet: természetes módon a z iskola. Összefoglalóan elmondható, hogy a tervezetek sokszor a teljesíthetetlenül megfogalmazott jövőbe a múltat kívánják becsempészni. A negyedik kérdés: lesze hatásuk a törvényeknek a gazdaság fejlődésére? A megkésettség, a finanszírozhatatlanság, a f elesleges konfliktushelyzetek kreálása, illetve megtartása mind az irányban hat, hogy erre a kérdésre is - sajnos - nemleges a válasz. Tehát semmi rendkívüli nem várható, pedig éppen az oktatás az, amely manapság össztársadalmigazdasági hatásaiban is képe s lenne a rendkívüliségre. Például a tevékenységek átstrukturálására a nagyobb szellemi értékek hozzáadását kívánó termékek és szolgáltatások javára. Az ötödik - és utolsó - kérdés, hogy kelleneke most ezek a törvények. Annak ellené re, hogy nem stratégiát tartalmazó koncepcióból erednek, hogy nincs társadalmi egyetértés, hogy nem lesz jelentős hatása, hogy nem finanszírozható, meghozandónak tartom az oktatási törvényeket - de csak bizonyos feltételekkel. Csak akkor, ha sikerül módosí tó indítványokkal megszüntetni az ellentmondásokat, az ideológiai túltengést és túlzott centralizációt. Erre különösen - mármint a meghozásra vagy a reményre - a szakképzési törvény ad lehetőséget. A semminél a hibás, de elfogadható valami is jobb. Megfele lő módosításokkal a tisztázó szerep szól az elfogadás mellett. Sajnos, túlzott illúzióink nincsenek módosító javaslataink elfogadását illetően - ezért nagy a veszélye, hogy ezek a fontos törvények nem lesznek hosszú életűek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem: kíváne még valaki ebben a vitában felszólalni. Prepeliczay István független kisgazdapárti képviselő úr következik. Megadom a szót, és átadom az ülés vezetését Szűr ös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el. - Jegyzők: Tóth Sándor és Trombitás Zoltán.) Felszólaló: Prepeliczay István (FKgP) PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
