Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
2499 Köszönöm szépen. Következik Kovács Gábor képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka. Felszólaló: Kovács Gábor a KDNPképviselőcsoport nevében KOVÁCS GÁBOR (KDNP) Tis ztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt a szakképzést - a közoktatáshoz hasonlóan - kiemelt jelentőségűnek tartja mind a társadalom, mind a gazdaság szempontjából. Indokolt, hogy minden állampolgár a közoktatásban - a képes ségeinek megfelelő műveltség megszerzése után - olyan szaktudáshoz jusson, amely módot nyújt a gyakorlati életben való elhelyezkedésre, munkavégzésre. Az általános műveltség mellett a szakműveltséget is alapvető társadalmi értéknek tartjuk, amely hozzájáru l az emberi élet kiteljesedéséhez. Felfogásunk szerint a felnövekvő ifjú nemzedék nevelése a közoktatás után a szakoktatásban történhet a legeredményesebben, ezért az állampolgárrá nevelés fontos területe a szakképzés. Az elmúlt é vtizedekben a közoktatás mellett a szakoktatás is eltorzult, fejlesztése politikai érdekeket szolgált, és nem elégítette ki sem a társadalom művelődési, sem a gazdaság szakmai igényeit. Hazánk jelenlegi szakoktatási rendszere elavult, igen sok hibával és h iányossággal terhes; a múlt megmerevedett formáit őrzi, az átalakuló gazdaság igényeinek teljesítésére pedig megközelítően sem alkalmas; a piacgazdaság viszonyaitól jórészt idegen. Mindezek miatt időszerű, sőt sürgető szükséglet a közoktatás mellett a szak képzési rendszer újraformálása és gyökeres megújítása, törvényi szabályozása. Ezért örömmel üdvözöljük, hogyha jelentős késedelemmel is, az Országgyűlés elé kerültek ezek a törvényjavaslatok. A Kereszténydemokrata Néppárt a törvényelőkészítés hosszúra nyú lt időtartama alatt következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a szakképzés csak a serdülőkor befejeződése, a tankötelezettség teljesítése után kezdődjön. Koncepciónk szerint tehát a szakoktatás épüljön rá a közoktatásra, mintegy különválva attól, és ne egybeépítve történjen a közoktatással, amint az a jelenlegi rendszerben van. Ezt a javaslatunkat több tényező is indokolja. Ezek között talán első helyre kívánkozik az a pedagógia által sokszorosan igazolt tapasztalat, hogy a korai pályaválasztási ké nyszer sem az egyén fejlődése, sem a szakterületek szakemberellátása számára nem előnyös. Koncepciónk szerint a jelenlegi, a 14 éves életkorban sorra kerülő kényszerű pályaválasztást, amelynek sem a szülő, sem a gyermek nem tud megfelelni, halasszuk el leg korábban a 16 éves életkorra, de középiskolai tanulmányok esetén csak az érettségi után, 18 éves életkorban következzen be a szakmaválasztás. A szakképzésnek a befejezett közoktatásra való építését az a súlyos tartalmi probléma is indokolja, hogy jelenlegi oktatási rendszerünkben szerkezeti szempontból látszólag a legnehezebb középiskola a szakközépiskola, ahol csak a legkiválóbb képességűek állják meg a helyüket, mivel ugyanannyi idő alatt, mint a gimnáziumban, kettős követelménynek kellene megfelelni: a k özépiskolai érettségire is és egy szakmai vizsgára is egyaránt jól fel kellene készítsen. Mindannyian tudjuk, hogy a szakközépiskola nem ezt az igényt teljesítő szupertehetségek középiskolája. Így tehát ez a követelmény nem teljesül, illetve sok megalkuvás sal, sok esetben csak formailag, látszatra valósul meg. A pedagógia egyes művelői ezt úgy is megfogalmazzák, hogy a pedagógust a rossz oktatási rendszer méltatlanul arra készteti, hogy a középszerűt és a gyengét azonosnak ismerje el a szorgalmassal és a te hetségessel szemben. Álláspontunk egyik, manapság egyre jobban látható indoka a gazdaság átalakulásával, a demográfiai helyzettel és az ezekkel összefüggő munkanélküliséggel kapcsolatos. Köztudomású, hogy szakképzési rendszerünk túlnyomó többsége a ma váls ágba került, jórészt leépülő, átalakuló, mindenképpen méretcsökkenésen áteső nagyüzemek számára képez szakembereket. A gazdasági átalakulással nemcsak a nagyüzemi munkahelyek száma csökken, hanem a szakképzéshez szükséges üzemi gyakorlóhelyek jó része is m egszűnik. Így az iskolák nemcsak jelentős számú leendő
