Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2489 ugyanennyi családot és több tízezer pedagógust közvetlenül érintő törvényről van szó, nem beszélve a 700000 munkanélküliről. Nem hiszem, hogy az elmúlt három évben sokszor előfordult volna az, hogy egy ilyen horderejű törvénynél a miniszteri expozét is és valamennyi vezérszónokot az esti órákban lehetett csak meg hallgatni. (18.40) Ami a törvény előkészítését illeti, az megítélésünk szerint korrekt módon történt, számtalan fórumot megjárt, és a szakmai viták során elhangzott észrevételek egy része beépült a törvénytervezetbe. Ennek ellenére azt kell megállapítanunk , hogy az előttünk fekvő törvénytervezet több kérdésben is visszalépést jelent a korábbi változatokhoz képest. Erről majd részletesen is kívánok szólni. Tisztelt Ház! Az elmúlt években hazánkban végbement gazdasági változások szükségessé teszik a jelenlegi szakképzési rendszer megújítását. A korábbi években a szakképzés túlnyomórészt a nagyüzemek szakemberutánpótlását volt hivatva kielégíteni, ennek megfelelően a szakmai gyakorlati oktatásra elsősorban a nagyvállalatoknál került sor. Az elmúlt három évben viszont a gazdaság szerkezetváltása s privatizációja következtében egyre nagyobb számban szűntek meg vállalati gyakorlati oktatási helyek. Ez a jelenség ma a szakmunkásképzés egyik legnagyobb gondja, hiszen korábban a tanulók 84%ának a gyakorlati oktatása üzemekre épült. Ahogy vonult ki az állam a gazdaságból, úgy mutatott a gazdaság egyre kisebb hajlandóságot, hogy részt vegyen a szakképzésben. A létrejövő új kis- és középvállalatok is inkább a gyors haszon érdekében vállalkoznak. Nem érdekli őket a szakk épzés, hiszen egy 700 ezres magyarországi munkanélküliség mellett nagy a munkaerőkínálat. Az elmúlt év őszén a Munkaügyi Minisztérium kimutatása szerint több mint 200000, szakmunkásképzőt végzett, több mint 50000, szakközépiskolát végzett és 9200 szakisko lát végzett munkanélküli volt az országban, ami az összes munkanélküli 34%át teszi ki. Ebben az igen nehéz gazdasági helyzetben kell most nekünk törvényt alkotni a szakképzésről. Ez különösen kényessé teszi a jogalkotási feladatmegoldásokat. Közelebbről v izsgálva jelenlegi társadalmigazdasági helyzetünket, melyben e törvénynek működnie kell, az első helyre a tanulók gyakorlati oktatásának problematikája kerül, mely tulajdonképpen feltétele a szakmához jutásnak. Gondot jelent egyrészt a fiatalok számára a szakképzésbe való bejutás, a megfelelő gyakorlati oktatási helyhez jutás biztosítása. A másik probléma a szakmaválasztás. Az, hogy olyan szakmában és olyan szintű szakképesítést szerezzenek, amely birtokában nagy valószínűség szerint nem válnak munkanélkül ivé. Ugyanakkor a szakképzési törvénynek azt is biztosítania kell, hogy a tanulók úgy jussanak szakképesítéshez, hogy közben ne kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe. Tehát meg kell néznünk, hogy ezeknek a problémáknak az együttes megoldására mennyiben a lkalmas a törvénytervezet. Tisztelt Ház! Ha a gyakorlati oktatást vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezen a területen találhatók a szakképzési törvénytervezet legsúlyosabb problémái is, elsősorban a tanulószerződéssel kapcsolatban. A tanulószerződés új fogalom a szakképzési törvényben. A tervezet szerint gyakorlati képzésre a tanuló és a gazdálkodószervek között gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján kerülne sor. Ily módon a gyakorlati képzés során a munkáltató és a tanuló között a munkaviszonyhoz hasonló viszony jön létre, de a tanuló tanulói jogviszonyba kerül, s nem munkaviszonyba. Így aztán nem tisztázott, hogy a Munka Törvénykönyvének mely paragrafusai vonatkoznak az így létrejött tanulói jogviszonyra. Erről egyetlen szó sincs a szakképzési törvénytervezetben. Szerepel ugyanakkor a közoktatási törvénytervezetben egy paragrafus, mely a következőket mondja, szó szerint idézem: "A szakközépiskola, a szakmunkásképző iskola és a szakiskola tanulóját
