Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
2479 És hogy idézzek én is - nem Eötvöst, hanem Klebelsberget: ő azt mondta 1928ban, mikor a nyolcosztályos iskolát bevezette, hogy a "nemzet települési, népesedési, közgazdasági és közművelődési helyzetének mérlegelésével" törvényjavasl atot terjeszt be, és tíz évi átmenetet biztosított ennek elérésére. Nálunk az átmenet csak a költségvetési támogatásban érhető tetten, azt elhúzza a javaslat, azt nem akarja bevezetni szeptember 1jén. Hogy milyen feltételek között lehet ezt bevezetni, mil yen számítások vannak, mit jelent ennek a törvénynek a bevezetése, az hiányzik a törvény mellékletéből. Lehet, hogy készültek ilyen számítások, vannak kimutatások - lehet, hogy ezek 3000es kormányhatározatban vannak megfogalmazva, és mint tudjuk, az ilyen ek nem mindig nyilvánosak , de nem lehet megkerülni ezt a kérdést, hogy milyen környezetbe, milyen gazdasági helyzetbe kerül bele az új iskolarendszer, az új oktatás törvénye. Az Alkotmány még mindig biztosítja az ingyenességet. És nemcsak az ingyenessége t biztosítja az Alkotmány, hanem azt mondja, hogy azt az anyagi támogatást is biztosítani kell, ami az iskolábajárás ingyenességét biztosítja a gyermekek számára. A törvényjavaslat egy ügyes fordulattal elkeni ezt a kérdést, és egy kicsit - vagy nem is kic sit, talán nagyon - összekeveri az ingyenességet és a tandíjmentességet. A tandíjmentesség és ingyenesség között nem lehet azonosságot tenni. Az ingyenesség számomra azt jelenti, hogy minden olyan pluszköltséget, aminek nincs meg a tehetsége - és itt egyik kormánypárti képviselőtársam mondta, hogy a tankötelezettség mellett az állam kötelezettsége is megvan arra, hogy a költségeket fizesse, biztosítsa , tehát minden olyan költséget biztosítani kell, amely az iskolábajárás feltételeihez szükséges. Bár külön fejezet is van már ebben a törvényben a finanszírozásról, az azonban igazából nem derül ki, hogy mi jön ki belőle. Az önkormányzati törvény egyértelműen határozza meg azt, hogy az oktatás állami feladat. Ebből két megoldás származik számomra, ahogyan ez m egoldható. Az egyik az, hogy az állam mint megrendelő, az oktatást keményen kézben tartó, megrendeli az önkormányzatoknál - aki a feltételeket biztosítja - és mint egy rendes megrendelő, fizet mindenért, ezért ő határoz meg mindent. Ez is egy formája, ez i s egy elfogadható formája lehet. Van egy másik formája, ahol az állam azt mondja, hogy bizonyos alaptételeket fizetek meg, az önkormányzatoknak pedig nagy szabadságot adok, hogy a helyi igények szerint alakítsa a feltételeket és azért, mert ilyen szabadság ot adok, tőle is várok a teherviselésben való részvételt. Ez a javaslat ügyesen ötvözi ezt a kettőt, és emeli ki azt, ami az állam számára előnyösebb, azaz: nem finanszíroz teljesen - messze van attól, hogy teljesen finanszírozza a költségeket , ugyanakko r a terhek jelentős részét, a fejlesztés részét, a hiányzó öszszegek pótlását otthagyja az önkormányzatoknál. Azt hiszem, hogyha igazából be akarta volna írni nevét a Parlament az oktatási törvénykezések nagy könyvébe, akkor itt lett volna a lehetőség, hog y a finanszírozás kapcsán beírja nevét a törvényekbe, beírja nevét az oktatás fejezetébe. Mert lett volna mód arra, hogy - nem azt mondom, hogy több pénz - egy olyan finanszírozási rendszer jöjjön létre, amely valahová elvezet minket. (17.50) E helyett a f ejkvóta helyett, ami jelenleg van, egy csoportkvótát hoz létre, oszt, szoroz, a lényeg ugyanaz, bizonyos fő után fizet az oktatásért. Az eredmény ugyanaz, hogy a kérdés nem dől el, nincs meghatározva, hogy mi a feladat és a feladatért milyen költségek igén yeltetnek, hanem egyszerűen oda kerül a helyzet vissza, ahol volt, a költségvetési viták alkujába, ahol egyszerűen megint csak arról lesz szó, amikor az oktatásról lesz szó, hogy mennyivel lehet azt a kvótát emelni, ami most nem gyerekkvóta, hanem pedagógu skvóta. Ez úgy hiszem, azt az eredményt fogja tovább szolgálni, amelyik idáig volt, hogy az oktatás a maradék elv alapján …, de bocsánat, elnézést kell kérnem, maradék elv nincs, a korábbi
