Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZŐR GYULA, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2445 tanulók és a termelőegységek által megkötött közvetlen szerződések garantálják . Célszerűbbnek tartjuk, ha a szakképzés továbbra is iskolarendszerű feladat marad, vagyis a szakképzésen belül nemcsak az elméleti oktatást, hanem - a gazdálkodó egységekkel együttműködve - a gyakorlati képzést is a szakképző iskolák biztosítják. Az iskol ák továbbra is vállaljanak garanciát arra, hogy biztosítják tanulóik számára a megfelelő színvonalú és tartalmú gyakorlati képzés lehetőségét. Ez csak úgy lehetséges, ha ők kötnek szerződéseket a gazdálkodóegységekkel, és ők egyeznek is meg a képzés feltét eleiről. Álláspontunkat a következőkkel indokoljuk: Először: a törvénytervezet az elméleti és gyakorlati oktatás szervezeti különválasztására épülő kettős modellt a német gyakorlatból veszi át. Ez a megoldás ott sem működik problémamentesen, pedig ott egy nagyvonalúan finanszírozott iskolarendszer és stabil gazdaság biztosítja a hátterét. Németországban a kettős modell hatékony működésének nélkülözhetetlen eleme a gazdasági kamarák aktív részvétele a képzés feltételeinek megteremtésében: szabályozzák a képz és tartalmát, ellenőrzik annak színvonalát, és finanszírozzák a tanárok és a tanulók továbbképzését, és még nagyon sok egyéb feladatuk is van. Nálunk a gazdasági kamarák kiépülése még éppen hogy csak elkezdődött - úgy is fogalmazhatunk, hogy aligalig léte znek. Ráadásul kamarai törvényünk sincs még. Aligha képzelhető el, hogy belátható időn belül képesek lennénk a gyakorlati képzésben betölteni azt a szerepkört, amelyet a jelentős múltra és e téren is komoly hagyományokra visszatekintő német rokonszervezete k be tudnak tölteni. A tanulói szerződés bevezetését a törvénytervezet is a kamarai törvény megalkotásához köti. De a rendszerváltás eddigi tapasztalatai meggyőzhettek bennünket arról, hogy a törvény megalkotásától még nagyonnagyon hosszú az út az igazán működőképes szakmai szervezetek kiépüléséig. Másodszor: a tanulói szerződés bevezetése ellen szól az is, hogy a szociológiai kutatások bizonyították: az ipari tanulók a gyakorlati képzés során túlságosan ki vannak szolgáltatva a termelőegységek napi gazdas ági érdekeinek. Ezek az érdekek pedig gyakran azt eredményezik, hogy segéd- és betanított munkásként használják őket, és a képzés követelményeit elhanyagolják. Ha a gazdaság jelenlegi rossz helyzetében, az átalakulás kínjai és bizonytalanságai közepette ki zárólag a tanulószerződés volna hivatva biztosítani a képzés színvonalát és a tanulók jogainak érvényesülését, ez bizonyosan a színvonal romlásához és a gyerekek növekvő kiszolgáltatottságához vezetne. Harmadszor: azért sem érthetünk egyet a tanulószerződé sek bevezetésével, mert ez a képzés teljes idejére ugyanahhoz a gazdálkodószervezethez kötné a gyereket, márpediglen a szakma megfelelő színvonalú elsajátításához ennél szélesebb körű gyakorlati tapasztalatokra van szükség. Bizonyosra vehető, hogy a végig azonos munkahelyhez kötött gyakorlati képzés nem növelné a magasan kvalifikált szakmunkások arányát - sokkal valószínűbb, hogy ilyen körülmények között a betanított szintű képzettséggel rendelkező kváziszakmunkások száma gyarapodna ismét. Az ő elhelyezkedé si esélyeikről pedig mindennél többet mondanak a munkanélkülistatisztikák arányszámai. Negyedszer: nem vitatjuk ugyan, hogy a tanulószerződéses rendszer bevezetése enyhítene azoknak a szakmunkásképző iskoláknak a gondjain, amelyek - a nagyvállalatok soroz atos csődjével, illetve átalakulásával - elvesztették korábbi gyakorlóhelyüket, de méltánytalannak tartjuk, hogy ennek a válságos helyzetnek az összes ódiumát a szülőkre hárítsuk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tanulószerződés intézménye elsősorban az előnyös ebb pozíciójú családoknak kedvezne, és a hátrányosabb helyzetből érkező gyerekeknek újabb súlyos hendikepet jelentene. Olyan verseny indulna meg ugyanis a jobb gyakorlóhelyekért, amely a jelenlegi kedvezőtlen tendenciákat csak felerősítené. Utaltunk már rá , hogy a magasabb presztízsű szakmák esetében a gyakorlóhely biztosítása már ma is jelentős, olykor több százezer forintos áldozatvállalásra készteti a szülőket. A törvényjavaslat
