Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZŐR GYULA, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2442 Felszólaló: Szőr Gyula az SZDSZképviselőcsoport nevében SZŐR GYULA, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A politikai rendszerváltás és a piacgazdaság kiépítése érdekében tett intézkedések az iskolarendszer egyetlen elemét sem zilálták úgy szét, mint a szakképzést. A szocialista nagyüzemek átalakulásával megszűntek azok a gyakorlóhelyek, ahol korábban az ipari tanulók 85%a tanulta a szakmát. Egy pillanatig sem kell sajnálnunk, hogy a gyakorlati képzésnek ez a módja lényegében összeomlott, mert igen magas arányban bocsátott ki komoly szaktudással nem rendelkező kváziszakmunkásokat. Többek között ez az oka annak , hogy ma annyi szakmunkás munkanélküli, mert az így képzett kváziszakmunkások nem képesek alkalmazkodni a piacgazdaság szigorúbb követelményeihez. A gyakorlati képzés korábbi kereteinek összeomlása azonban olyan űrt teremtett, amelyet mind a mai napig nem sikerült kitölteni. Az iskolák kétségbeesett próbálkozásokat tesznek annak érdekében, hogy a képzés stabilitását továbbra is biztosítsák, de ezek a kényszermegoldások többnyire nem vezetnek a képzés színvonalának emeléséhez. Néhány szakmunkásképző iskoláb an olyan erős a tehetetlenségi nyomaték, hogy a gyakorlóhelyek elvesztése és az adott szakmához tartozó vállalatok leépülése, sorozatos csődje ellenére tovább oktatják az elavult, igazi perspektívákat nem kínáló szakmákat, máshol pedig a szülők anyagi tehe rbíró képessége a feltétele annak, hogy a gyerek a mai és holnapi piacon versenyképes szakmát tanuljon, mert a gyakorlás lehetőségét olykor jelentős összegekért meg kell vásárolni. Az elmúlt három évben nem alakult ki az átalakulás mikéntjére vonatkozó hat ározott és világos koncepció. Az intézmények elbizonytalanodtak, éppen ezért érthető, hogy nagy várakozás előzte meg a szakképzési törvény beterjesztését. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy differenciált, a munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeli igényeihez rugalmasan alkalmazkodó szakképzési intézményrendszer kialakítását tűzte ki célul, illetve az ehhez szükséges szabályozási kereteket kívánja megteremteni. (18.40) Úgy ítéljük meg, hogy a javaslat számos ponton jó megoldásokat kínál, és alkalmas a kitűzött célok megvalósítására. A szabályozásnak azonban három olyan lényeges eleme van, amelyben nem értünk egyet az előterjesztő álláspontjával. Az első vitapont a középfokú intézményrendszer szerkezetéhez kapcsolódik, és ilyen módon egyaránt érinti a közoktatási és a szakképzési törvényt is. A második vitapont az Országos Képzési Jegyzék és a szakképzési törvény viszonyát érinti. A harmadik pedig a gyakorlati képzés átalakításával kapcsolatos javaslatot. Ami a középfokú iskolarendszer szerkezeti átalakítását ille ti, teljes mértékig egyetértünk abban, hogy az iskolakötelezettség 16 éves korig tartson, hogy ez mindenki számára tíz általánosan képző osztály elvégzését jelentse, és alapvizsgával záruljon. Indokoltnak tartjuk ezt egyrészt azért is, mert a nyugateurópa i országokban is ez az általános gyakorlat, másrészt azért, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben az iskolarendszerből kikerülő 1416 éves szakképzetlen fiatalokra biztos munkanélküliség vár. Ezeket a fiatalokat pillanatnyilag a teljes marginalizálódás és a végleges leszakadás veszélye fenyegeti. Ha tovább maradnak az iskolában, akkor egyrészt csökken a munkanélküliség és valamelyest nő másrészt a beilleszkedés esélye. Indokoltnak tartjuk a tíz tanévig tartó általános oktatás bevezetését azért is, mert így kitolódik a szakmaválasztás időpontja, nő a megfontoltabb döntés esélye, és a gyerek később, érettebb fővel, felvértezettebben lép be a munkaerőpiacra.
