Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
2434 szakemberutánpótlását volt hivatva kielégíteni. A nagyüzemekben az elmúlt három évtizedben létrejött jelentős gyakorlati oktatási kapacitás ugyanakkor ma a vállalatok megszűnése, illetve képzésből való kivonulása miatt napról napra csökken. Ez egyre több tanuló gyakorlati oktatását nehezíti meg, esetenként teljesen lehetetlenné teszi. Ennek következtében három év alatt 43 ezerrel, azaz 35%kal csökkent a vállalati tanműhelyben, illetve munkahelyen képzés ben részesülő tanulók száma. Ezeknek a tanulóknak a képzését részben az iskolák, részben a kisipar vállalta át. A szociális piacgazdaság kialakulása a munkaerővel szemben alapvetően új követelményeket fogalmaz meg. (18.00) Az átalakuló gazdaság már egyre k evésbé igényli a korábbi nagyüzemi elvárások szerint kiképzett munkavállalókat. Előtérbe került a szakmai tudás, az alkalmazkodóképesség, a vállalkozói készség és a munkaerő konvertálhatósága. Ezt a követelményt azonban ma döntően a nagyüzemek termelési, s zolgáltatási igényeinek kielégítésére képes vállalati háttér nélkül működésképtelen, erősen specializált munkaerőképzésre alkalmas szakképzési rendszer nem tudja kielégíteni. (Mozgás és zaj.) A jelenlegi szakképzési rendszer… ELNÖK (Szabad György) : Miniszt er urat megállítom egy pillanatra. Megkérem képviselőtársaimat, hogy aki búcsúzkodik, tegye halkan. (Derültség.) Elnézést kérek. (Szabó Lajost Horváth József váltja fel a jegyzői székben.) KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. A jelenlegi s zakképzési rendszer tehát a tulajdonviszonyok átalakulásából, a kis- és közepes méretű vállalkozások gyors elterjedéséből és a piacváltásból fakadó minőségi követelményeknek képtelen eleget tenni. Egy korszerű, a szociális piacgazdaság igényei szerint form álódó szakképzésnek a gazdaság igényeihez kell közelítenie, ezért stratégiai törekvés az olyan rugalmas képzési formák előnyben részesítése, amelyek lehetővé teszik az egyén képességeinek, szükségleteinek megfelelő szakképzettség megszerzését, és ugyanakko r esélyt nyújtanak a munkába állásra. Ehhez a mainál jóval racionálisabb, a későbbi specializációt nem korlátozó, a többszöri átképzést lehetővé tevő szakmunkastruktúra kialakítása és a munkaerőpiaci átképzés intézményrendszerének kiépítése és hatékony mű ködtetése indokolt. Mindennek ki kell fejeződnie a szakképzés szabályozásában is. 1945 előtt a szakképzést kizárólag gazdasági kérdésként kezelték. Szabályozása az ipartörvény keretei között történt. A képzés a tanulót foglalkoztató munkáltatók, vagyis ipa rosok, vállalatok feladata volt. 1945 után az állam szerepének előtérbe kerülésével a szakképzés fokozatosan elszakadt a gazdaságtól, és szabályozási rendjével egyfajta felemás helyzet alakult ki. A középiskolai végzettséget is adó szakképzés, vagyis techn ikum és szakközépiskola szabályozásáról az iskolarendszer keretei között a közoktatás gondoskodott. Az ideologisztikus centralizáció jegyében fokozatos törekvés indult meg a kialakult felemás szabályozási helyzet oly módon való megoldására, hogy mindenfajt a szakképzés szabályozására a közoktatás keretei között kerüljön sor. E törekvés legutóbb az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényben öltött testet. Ez határozza meg a szakképzés jelenlegi rendjét is, jelentősen korlátozva minden olyan átalakulási, fejlesz tési folyamatot, amely a formálódó piacgazdaság feltételeihez igyekszik a szakképzést illeszteni. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint az iskolarendszerű képzésben az állam teljeskörűen nemcsak az elméleti, közte a szakelméleti képzés feladatait és köt elezettségét vállalta magára, hanem a gyakorlati képzésről való gondoskodást is. Ehhez azonban kellő számú iskolai foglalkoztató hely hiányában megfelelő feltételekkel egészen egyszerűen nem rendelkezett. A gyakorlati képzés gondja és anyagi terhe ezért tú lnyomó többségében - hozzávetőlegesen 85%ban - továbbra is a gazdálkodószervezetekre hárult, a gyakorlati képzésben azonban csak hatáskör nélküli együttműködőként tudtak részt venni. A gazdaságban, a foglalkoztatásban
