Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - IVÁN GÉZA, DR. (FKgP)
2409 köztársasági megbízotthoz, aki azt írja vissza, hogy kérem szépen, igaz, valóban nem kértek, megsértették a törvényt, de hát ez már olyan régen volt, már négy hónapja is, most már maradjon így. (Derültség.) Na most ez a Köztársasági Megbízotti Hivatal - nem mondtam, hogy megbízott, a hivatal - és ez a hazai építészeti ör ökségre, a budapestire is roppant kárral van. Ezért én azt kérem, és ha Gyurkó János itt lett volna, kértem volna személyesen, hogy jöjjön el a bizottsági ülésbe, ahova majd remélem, Vörös Vince úrnak lesz módja utalni ezt az interpellációt, és akkor ott t isztázzuk végre, hogy a másodfok jogi csűrcsavarás, szavakon való rágódás, vagy valóban az építési ügyek intézésének a feladatkörét látja el a köztársasági megbízott, ahogy el kellene látnia. Köszönöm. Nem fogadom el a választ. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ráday Mihály képviselőtársunk nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért az Országgyűlést: elfogadjae az államtitkár úr válaszát? Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Megállapí tom: az Országgyűlés 113 igen szavazattal, 88 ellenében, 17 tartózkodással az államtitkári választ elfogadta. (15.50) Dr. Iván Géza, a Független Kisgazdapárt képviselője interpellációt nyújtott be az ipari és kereskedelmi miniszterhez Tudományos dolgozók n yugdíjkorhatára tárgyában. Közlöm képviselőtársammal, hogy az interpellációra dr. Mádl Ferenc miniszter úr adja meg a választ. Átadom a szót. Interpelláció: Dr. Iván Géza (FKgP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - Tudományos dolgozók nyugdíjkorhatára ügyében címmel IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Interpellációm szövegét részint elnök úr kérésére, részint miniszter úr iránti udvariasságból egyharmadára csökkentettem - ezt olvasom fel. Nemzetgazdaságunk mélypontján a pénzügyminiszter úr és az arra illetékes kutatóintézetek felelős véleménye szerint kezdünk túljutni, és mindannyiunk őszinte reménye, hogy bizakodásunk megalapozott, és az év végén már érzékelhető lesz az élénkülés a termelő szférák legkülönfélébb területein. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy határozottan pozitív tendenciájú, és tartós fellendülést csak a legkorszerűbb tudományos alap- és fejlesztőkutatások eredményeinek az ipari és a mezőgazdasági termelésbe val ó beépítésével érhetünk el. A gazdasági mélypontból való kilábalás útja teljesen egyértelmű: korszerű, piacképes árut gyártó termelési tevékenység az egyetlen lehetőség. Ehhez nem nélkülözhető a színvonalas innovációs tevékenység, ami alatt én a tudós kuta tó, a mérnök és a közgazdász együttes céltudatos munkáját értem. Szeretném mindannyiunk figyelmét arra irányítani, hogy az innovációs tevékenység két lehetőséggel valósítható meg. Az egyik szerint piacképes terméket gyártó technológiákat, az ezekhez szüksé ges termelőberendezéseket, anyagokat, segédanyagokat vásárolunk, vagy ilyeneket gyártó közös vállalkozásokat létesítünk, illetve külföldi vállalkozókat hívunk és bátorítunk az országba. A másik lehetőség szerint magunk végzünk olyan kutatófejlesztő tevéke nységet, melynek eredménye lehet a megcélzott korszerű, gazdaságos új termék, amihez, mivel piacképes, a külföldi tőke ugyancsak megnyerhető.
